Simonffy Emil: A polgári földtulajdon kialakulása és a birtokmegoszlás Délnyugat-Dunántúlon - Zalai gyűjtemény 55. (Zalaegerszeg, 2002)
IV. A jobbágyfelszabadítás végrehajtásának rendezése a forradalom bukása után
A JOBBÁGYFELSZABADÍTÁS VÉGREHAJTÁSÁNAK RENDEZÉSE A FORRADALOM BUKÁSA UTÁN IV. Az 1848. évi IX. törvénycikk megtette a döntő lépést a jobbágyfelszabadítás ügyében, a földesúr és a jobbágy kapcsolata azonban a feudalizmus évszázadai alatt olyan sokrétűen fonódott és kuszálódott össze, hogy azt néhány soros törvénnyel nem lehetett maradéktalanul szétválasztani. Az utolsó rendi országgyűlés ezt nem is tekintette feladatának. A végrehajtás részletes szabályozása a forradalom bukása miatt már a győztes ellenforradalomra maradt. Az 1853. március 2-i úrbéri nyílt parancs rendelkezései alapján országszerte meginduló úrbéri birtokrendezési perek tettek ezután pontot a volt földesúr és a volt úrbéresei között 1848-ban függőben maradt kérdések legtöbbje után.1 A birtokrendezés fogalma a földbirtokviszonyoknak a kapitalista termelés követelményeihez igazodó átalakítását és az ezzel kapcsolatos eljárást jelenti.2 Mivel az eljárás során a mérnöki és igazgatási feladatokon túl elsősorban jogi kérdéseket kellett eldönteni, ezért ez rendszerint, de nem feltétlenül, bírósági szervek feladatává vált, Magyarországon a polgári korban mindvégig az is maradt, és külön bírói szervezete is csak átmenetileg a Bach-korszak második felében volt. A birtokrendezési eljárás során általában a következő feladatokat kellett elvégezni: 1. Az úrbérrendezés, „rendbeszedés” (regulatio, rectificatio), amelynek során megállapították az úrbéri birtokállomány terjedelmét és helyét. 2. Az elkülönítés (segregetio), amely a földesúr és az úrbéresek által addig közösen használt földterületeknek (legelő, erdő stb.) a szétválasztását jelentette. 3. A tagosítás (tagosztály, összesítés, commassatio), azaz egy-egy tulajdonos szétszórtan, több tagban fekvő földjeinek egy vagy kevesebb tagba való összevonása. 4. Az aránjosítás a közös földterületek, rendszerint nemesi közbirtokosságok, rész- tulajdonosainak a részesedési arányait állapította meg. 5. A felosztás, amely a közös földterületek (legelő, erdő stb.) felosztása a résztulajdonosok között. Az egykorú szóhasználat nem volt következetes, sokszor a „tagosítás” megjelölést használta a „birtokrendezés” helyett általános értelemben, „tagosztály”-ról beszélt akkor is, amikor pedig elkülönítésről, arányosításról vagy felosztásról volt szó. A birtokrendezés fogalmához néha egyéb birtokpolitikai feladatok (pl. telepítés, birtokvédelem) végrehajtási eljárását is hozzáértették. Mindez az egykorú források értelmezésében bizonyos nehézségeket okoz. A birtokrendezések egyes fajai természetszerűleg 25
