Simonffy Emil: A polgári földtulajdon kialakulása és a birtokmegoszlás Délnyugat-Dunántúlon - Zalai gyűjtemény 55. (Zalaegerszeg, 2002)
Jegyzetek
84Uo. 1854. dec. 6. Az uradalom folyamodványa; 1855. ápr. 17. Az uradalom folyamodványa; 1855. okt. 25. Fellebbezés. toUo. 1856. jan. 29. Keresetlevél; 1856. júl. 5. Keresetlevél; 1857. febr. 11. A város viszontválasza; 1856. júl. 2. Az uradalom folyamodványa; 1857. nov. 21. Az uradalom folyamodványa. A soproni földtehermentesítési bizottmány 1857: 1830. sz. határozata 52 221 Ft 40 kr kárpótlási tőke közhírré tételét rendelte el. Uo. 86Uo. 1837. nov. 6. Tanúvallomás. 87 Uo. 1853. dec. 23. Az uradalom fellebbezése; 1853. dec. 27. A város fellebbezése. 88 Uo. 1853. dec. 2. ítélet. 89 Uo. 1857. febr. 11. A város viszontválasza. 90 ZML Ürb. Nagykanizsa. Czelczer János elleni per, részes kiírás a városi tanács jegvzőkönv- véből, 1850. aug. 30. 91 MÓL Kanizsai úrb. per. 1853. júl. 21. A városi közgyűlés 227. sz. határozata. 92Vö. e fejezet 90. jegyzet. Uo. Keresetlevél, ellenbeszéd, főtörvényszéki ítélet, az úrbéri legfőbb törvényszéki ítélet. A többi irtásbirtokos ellen indított per lényegében megegyezett a Czelczer János elleni perrel. 93 MÓL Kanizsai úrb. per. 1857. febr. 6. A város kérelme; 1857. ápr. 21. Flerceg Batthyány Fülöp és Sényi Gábor levele a kanizsai tisztségnek; Keltezetlen szerződés-fogalmazvány. 94 SlMONFFY: i. m. 1960. 372. skk. 95 Tóth LŐRINCZ: i. m. 222. p. 96 Sümegen a városiak tagadták a maradványföldek létezését, a külvárosiaknak elkülönített erdejük volt, ott további tárgyalásnak nem volt helye, a belvárosiak ellenben a püspöki erdő felére igényt tartottak, a legelőt a belvárosiak is igényelték. 1857-ben az egyezséget a többség vonakodott aláírm, 1862-ben jött létre az egyezség. 100 Va telek után 25 hold legelő és az 1804 holdnyi külön erdő továbbra is a városé maradt. Tapolcán 1864-ben történt meg az egyezség, 128 telek után számították az 1050 hold kopár legelőt, az erdő elkülönítése már 1811-ben megtörtént. Sok panasz volt a becslés ellen. Tihanyban a volt földesúr — a tihanyi apátság — irtásoknak szerette volna minősíteni a lakosok szántóföldjeit és rétjeit, de a bíróság elutasította. Keszthelyre vö. SÁNDOR PÁL: A birtokrendezési periratok. Budapest, 1973.; Szigetvárra NÉMETH BÉLA: Szigetvár története. Pécs, 1903., ill. a többi somogyi mezővárosra is T. MÉREY: i. m. 1965. VII. fejedet 1A tagosítás problémáit országosan vizsgálom: SlMONFFY EMIL: A parasztföld és a tagosítás. In SZABÓ István (szerk.): A parasztság Magyarországon a kapitalizmus korában 1848-1914. Tanulmányok. 1. köt. Budapest, 1965. 207—264. p. Az alföldi vélemény kifejezi a dunántúli hangulatot is: VÁCZY MIHÁLY: A nyomásos gazdálkodás Füzesabonyban. Budapest, 1928. 35. p. (Idézi: SÁNDOR PÁL: A XIX. század végi agrárválság Magyarországon. Budapest, 1958. 26, 52. p.) 2Ezt pl. a gyűrűsi és a pincei perben a volt földesúr ügyvédje is kifejtette. Vö. SlMONFFY: i. m. 1960. 379. p. 191
