A zalavári és kapornaki konventek hiteleshelyi levéltárainak oklevélregesztái 1542-1544 - Zalai gyűjtemény 54. (Zalaegerszeg, 2002)
Bevezetés
A regeszták felépítésén nem, a regesztázás módján az előző 1526-1541. évekhez képest kis mértékben változtattam, felhasználva az eddig megjelent recenziók,29 a hiteleshelyekkel kapcsolatos újabb szakirodalom, valamint a szakmai tapasztalatcserék tanulságait. A sorszámozás továbbra is időrendi. Ha egy oklevél több oklevélszöveget tartalmaz, néhány kivételtől eltekintve külön sorszámot kapott. Pl. 1543-ban jól megfigyelhető, hogy a hatalmaskodási ügyekben a kapomaki konventhez intézett mandátumokra a kon vent jegyzője már fogalmazványnak sem tekinthető jegyzeteket írt (néha érthetetlen rövidítésekkel), az executio napját általában feltüntetve, de a relatio kiadásáét már nem. A publikációra kerülő formában csak annak a hatalmaskodási ügyben írt relatio fogalmazványa kap önálló számot, amelyik érdemi információkat tartalmaz. A keltezés ideje és helye. A keresztény ünnepek latin nevének rövidítéseit következetesebbé tettem. A feldolgozott években néhányszor már előfordult a dátum hónapokkal és napokkal való megadása. Kivonat. Nem formai, hanem tartalmi kérdés, a királyi és nádori kancellária oklevélszerkesztési gyakorlatának a megváltozása, ami külön elemzést igényel. A legszembetűnőbb jelenség az egyszerűsítésre és egységesítésre való törekvés, a formulás részek eluralkodása az oklevélben. A regesztákban a továbbiakban nem látszott szükségesnek a formulás részek részletezése, ezért ezeket megkíséreltem az érthetőség határain belül egyszerűsíteni és egységesíteni, a konkrét információkat helyezve előtérbe: a jogi tényt és a vele kapcsolatos személy-, és helyneveket. A személynevek írásán az előző kötethez képest annyit változtattam, hogy a családnév után következik zárójelben annak betűhív alakja, majd a keresztnév mai megfelelője. Az említett személyek társadalmi rangját jelző címeket ezúttal elhagytam, a nemesek túlnyomó többsége egregius = vitézlő címet visel, feleségeiknek és lányaiknak generosa domina vagy puella = nemzetes asszony vagy kisasszony jár. Az oklevelekben csak néhány bori család fordul elő, az Alsólendvai Bánffy, Zrínyi, Batthyányi, Keglevics, Enyingi Török, Csáktornyái Ernuszt család tagjai magnificus = nagyságos címet viselnek. Két esetben említik az oklevelek ugyanazt a hajdani budai, most pozsonyi polgárt, az ő címe civis, vir circumspectus. A nem nemes jogállásúak összefoglaló címe a providus. A kancelláriai feljegyzések között eltűnni látszott a „de commissione domini regis” és sűrűsödni a „lecta per me”. Külső ismérvek. Az oklevelek anyaga továbbra is kizárólag papír. A mandátumokon felzetes pecsét volt, a relatioknak általában a megpecsételetlen tisztázati példányát őrzi a levéltár. 29 Kiss Péter, Levéltári Szemle 2000/3. 59-60. p.; Kőfalvi Tamás, Egyháztörténeti Szemle 1/2. 2000. 149-153. p. 17
