Balogh Elemér: Sárhidai nóták. Dr. Balogh Elemér emlékeiből - Zalai Gyűjtemény 53. (Zalaegerszeg, 2002)

Előszó

nem szerepel közöttük. Nem találunk sárhidai dalt a népzenetudomány legfontosabb kritikai forrás-kiadványában, „A Magyar Népzene Tára" sorozat tíz kötetében sem. A Magyar Tudományos Akadémia Zenetudományi Intézetének hatalmas kéziratos népzenei gyűjteményében pedig - amely mintegy 170 000 dallamot foglal magában az egész magyar nyelvterületről - Sárhida mindössze egyetlen adattal szerepel (bordal, Pungor Antal 1978-as gyűjtéséből). Ez a falu tehát mindeddig elkerülte a népzenegyűjtők figyelmét, Dr. Balogh Elemér munkájának köszönhetően azonban most felkerül a magyar népzene térképére! A sárhidai dallamoknak csaknem a fele népdal (43%), többségben új stílusú, kisebb számban régi vagy régies dal. Az anyagnak valamivel több mint a fele népies műdal (54%), mely a 20. századi falusi hagyományba többé-kevésbé beépült. Egyéb, idegen jellegű alakulat - kupié, sláger - azonban alig van (2,7%). Iskolából-rádióból terjesztett népdalok pedig egyáltalában nincsenek a gyűjteményben. A sárhidai nóták természetesen nem a község kizárólagos sajátjai, hiszen a közeli falvakban, de a tágabb környezetben is nagyjából ugyanezeket a dalokat ismerték. A helyi sajátságokat kisebb-nagyobb eltérő dallamfordulatok, variálási módok, dallam- és szöveg-kapcsolatok teszik, valamint jellemzőnek tűnik az alkalmazkodó ritmus következetes megjelenése, a pontozott ritmusok jóízű karaktere. A dallamok zenei azonosítását Járdányi Pál „Magyar népdaltípusok" I—II. és Kerényi György „Népies műdalok" (Akadémiai Kiadó, Budapest 1961) című könyve alapján végeztük el. A dalok végén található utalások alapján tanulmányozható, hogy a sárhidai nóták mennyiben egyeznek, illetve mennyiben térnek el a tipikus népi vagy a műzenei alakoktól. A népies daloknál pl. tanulságos megfigyelni, miként rövidül le a túl nagy méretű forma, vagy hogy a dallam - olykor - miként törekszik a záróhang alatti hangok elkerülésére, illetőleg a szöveg hogyan variálódik-cserélődik és válik helyi jellegűvé. Balogh Elemér dalai közül egyik-másik azonos dallammal jár együtt. Mivel ezeket külön egységként, önálló nótaként énekelte, a közlésnél is így szerepelnek, utalva a dallamvariánsra. Az új stílusú dalok rendszerezését az első sor mérete (ütemszáma) és hangterjedelme alapján végeztük el. A népies dalokat a dallamsorok záróhangja szerint, ún. kadencia-rendbe csoportosítottuk. * Dr. Balogh Elemér érdeklődési köre a hagyományos kultúra zenei világa mellett e kultúra néprajzi-nyelvészeti vetületére is kiterjed: „Göcseji szólások és közmondások"című könyvét 1995-ben adta közre (Zalai Gyűjtemény 38).