Németh László: A Zala megyei zsidóság történetének levéltári forrásai 1716-1849 - Zalai gyűjtemény 52. (Zalaegerszeg, 2002)
A Zala megyei zsidóság történetének levéltári forrásai 1716-1849
endő kegyes gratiaját s patrociniumját megszolgálni tehetségem szerént igyekezem, s örökösen maradok az Tekintetes Nemes Vármegyének alázatos fejhajtó szolgája Simon Moises kaszahazi zsidó Tisztázat. ZMLIV. 1/b. 1756. május 1. 16. Tóti, 1760. augusztus 19. A keresztény hitre áttért Sámuel Terézia tóti mészárosáé kérelme a vármegyéhez, melyben korábbi férjének — Salamon zfdónak — és társainak zaklatását sérelmez}. Tekéntetes Nemes Vármegye, nékem kegyelmes Uraim! Nagy alázatossággal folamodom a tekéntetes nemes vármegyéhez, mert ippen másképpen maradásom nem lehet az zsidóknak kegyetlensége miát, már két ízben is törvényessen citáltatom, s nem tudom miért, azért kívánom értésére adni. Ezen folyó esztendőnek elein némely keresztény mészárosnak kötelestem magamat hütvöstársul, gulacsi helységben zsidó asszony lévén az zsidó uramtul fölöttéb sokat háborgatta- tom, hogy sok jószágit elhosztam volna magammal, és énnékem nagy mortificatiomra némely gondatlan emberek, to ti helységben szállást adván néki [...] egy testvérbátya hasonlóképpen tódban lakván ennyihány tekergő zsidót házamnál tartván, ezek szüntelen magamat és keresztény uramat hordosznak és kissebétnek, senki pártomat nem fogja. Az zsidók senkiiül nem félvén, csintalanságok naponként nevelkedik, az bizonyos, hogy amely jószágokat ő énrajtam keres, úgymint Salamon elögbik zsidó uram, őneki soha meg nem füzetem, mert őmaga sem tudgya, voltak-e azok házánál, vagy sohasem, harminchárom készpénz foréntyánál több nem volt házánál, máskép megvallom, több pénzit elhosztam volna, hogy ötven forént ára pardcámot, mellet az elmúlt nyáron az házához vittem, és az ő csekély déb dabsági nem kaptam volna, és ő énnékem, halála után száz foréntokkal tartozót volna az zsidók sokása szerint, amint nyilván keze írása alat kiadatot moringlevelembül, mely egy testvérnéném, rohonczi rabinusné házánál vagyon. Csak adgyák elöl, ki fog tecceni, reménlem pedig azért, hogy keresztényé lettem, talán nem köllöt elvesztenem azon moringomatt. Hogy pedig véle holtig meg nem marattam, nem tartoztam lölköm veszedelmében, és már annak előtte Rohonczon más zsidó leány társammal egütt kereszténnyé akartam lenni, ha ők el nem ragattak volna. Az második kereszténnyé lett, most is szépen istenessen keresztény urával lakik, az zsidók szemére sem merik vetni. És ha Rohonczon vagy Körmenden laknám, nékem sem mernek csak szememre is vetni, nemhogy any30
