Németh László: A Zala megyei zsidóság történetének levéltári forrásai 1716-1849 - Zalai gyűjtemény 52. (Zalaegerszeg, 2002)

A Zala megyei zsidóság történetének levéltári forrásai 1716-1849

menyek közt a hivatalos felelősség terhe vállaimra súlyosodván, mindent mi tehetségemben volt, e néplázadás kitörésének meggátlására elkövetni kötelességemnek es- mértem, és a rendkívüli esetekbe rendkívüli módokat is kéntelen voltam felhasználni, és azért azon néhány megyei foglárt, kikkel rendelkezheték, haladék nélkül összevontam, és 24-én délután a városházához közgyűlést hirdetvén, miután a városi népnek hongyülésünkön eddig történteket lehetőleg előterjesztettem és megmagyaráztam volna, nem szűntem őket a jelen környülmények közt leginkább szükséges közbátorság, csendesség fenntartására inteni és buzdítani. Melynek eredménye az lett, hogy nyomban igen számosán a szakadatlan őrködésre és vigyázatra önként ajánlák magokat, és így alakult Keszthely m[ező]városban egy kis nemzeti őrsereg, melynek bár csekély része fegyverekkel is elláttatván, elvállalt kötelességét leginkább éjszakánként buzgón teljesíti. Rendelést tettem továbá, hogy az említett kettős ünnepbe a hegyi népnek lehetőleg otthontartása végett a hegységek templomaikban isteni szolgálat tartassák, a helybeli, csak 28 főből álló katonaságot a megyeház belső udvarán összevonva, szinte minden rendkívüli esetekre készen tartatni rendelém, és a hozzám csapatonként jött népet szakadatlanul felvilágosítani és a közcsöndesség fenntartására inteni meg nem szűntem. így sikerült ffolyó] hó 25-én a népcsoportozást néműleg megakadályoztatni, 26-án regvei azonban mindezek ellenére oly néptömeg tódult Keszthelybe össze, nemcsak a városi, hegyi, de a szomszéd helységek lakosaiból is, milyen még Keszthelyen semmi alkalommal sem mutatkozott, de a közbátorság ekkor sem lett megzavarva, folytonos vigyázatom, némely vakmerőknek általam haladék nélkül történt személyes megintése a kitörést megakadályozák, és a nép délután csendesen eloszlott, bár az utóhangok, a fenyegetések nem maradtak is el, sőt ugyanezen estve egy tehetősb boltos kereskedő zsidónak az utcán lévő ablakjait is beverték, anélkül, hogy a tettet kinyomozni lehetne. Azidő óta ismét újabb ingerlések, újabb mozgalmak történnek, leginkább a hegyi nép a zsidók elűzetése eszméjétől megválni nem akar, és most már nemcsak a zsidók, de az uruk ellen is, kik állítások szerint a zsidókat védelmezik, ingerültséget mutat — a fenyegetésektől naponként tudósítta- tom — ezekhez számítva azon ellenszenvet, melyet a városi polgárok legnagyobb része is a zsidók ellenébe minden leplelés nélkül mutat, és vélek még őrködni sem akar, lehetetlen a bekövetkezhető legnagyobb zavaroktól nem tartani, és hihető áprilfis] 2-án vagyis jövő vasárnap ismét napja lesz a kísértetnek.

Tekintetbe vévén a hatalmamba lévő védeszközök parányiságát, annyival inkább, mivel a fönnérintett 28 főből álló sorkatonaság is csak beteges, újonc, használhatatlan egyénekből áll, nem lehet egyébre, mint erkölcsi hatalomra, hivatalos tekintélyre támaszkodnom, de éppen azért honmaradásomat is kerülhetetlen szükségesnek is tartom, szükségesnek tartom azért is még, mivel nem múlik nap, melyen több járá- sombéli csapatok ne érkeznének hozzám, a dolgok mibenlétét tudakolok, és kiket megnyugtatni most legfőbb kötelesség. Teljesen meg vagyok azonban győződve,

174