Németh László: A Zala megyei zsidóság történetének levéltári forrásai 1716-1849 - Zalai gyűjtemény 52. (Zalaegerszeg, 2002)

A Zala megyei zsidóság történetének levéltári forrásai 1716-1849

kiszabott határidő oily rövid, hogy a kellő védelemmel e terhes por alig láttathatik el. Nehogy azomban az ítéletben érintett fenyíték rajta tellyesedvén, ügyefogyott családjával a szegényt, boldogot keblébe fogadó országútra szorulljon, s vándorbotot fogni kényteleníttessen. Az idő rövidsége engedte idő alatt, nehogy engedetlenséggel is vá- doltasson, következendő védelmét terjeszti a tekintetes úriszéknek, és minden tellyes című fölsőbb ítélőszékek kegyes színe eleibe ugyanis:

Hogy az alperes fél nem lopódzott egerszegi zsellérlakában és, hogy az uradalmi jussokat legkevésbbé meg nem sértette, onnét világos, mert a méltóságos felperes urasághoz előlegessen két rendbeli folamodásokkal járult, mellyek most is az azokban zárt nagytekintetben levő uraságok és asszonyságok ajánló leveleikkel együtt a méltóságos püspök úrnál vannak, mellyeknek sikeretlenségek utáni alázatos folyamodással járult ezen tekintetes megyei első alispán úrhoz is, ki is a méltóságos püspökkel közlötte, mellyre minekutánna a méltóságos püspök még azt fent tartotta volna, hogy mégegyszer hozzá folyamodjék az alperes. A lakhatási just megtagadni nem fogja, azon a tekintetes első alispán úrhoz írt levelében kijelentetett és magának fent- tartott kívánságát is a méltóságos püspök úrnak tellyesítvén, harmadszor is azonnal folyamodott, és ezen folyamodásra nem is vélhetvén, hogy újabban megtagadtasson tőle a lakhatás, Egerszegen szállást vett fel, s majd két egész holnapokig várakozott a következő kegyes resolutiora. De miután sem engedőleg, sem pedig megtagadólag nem érkezett, nehogy kétfelé kénteleníttessen szállást fizetni, március 10-én a vasárnapi ünnep kimentével újj szállására estvéli órákban csekélly bugyorát általtette, s nem loppal, mert mindenki tudta, hogy szállást fogadott már két holnap előtt. De hazaszállására lopva menni arról, aki nem rab, feltenni nem is lehet, annál kevésbé mondani, ezen újj szállásán a szabó céhbeliektől miket volt kéntelen kiállani, ámbár elszámlálni leheteden, mindazonáltal mivel üldözőinek megfenyítése miatt a tekintetes vármegyére folyamodni kéntelen volt, azon folamodást, úgy az abban 1-10 számig bemutatott oklevelekkel a fellebb bemondottak is gyámolítatnak [...] alatt ide mellékek az arra következett vármegyei kegyes végzéssel együtt. Mellyekből szinte az is kitetszik, hogy azon bizodalomból, mellyel az első folyamodása ólta a méltóságos felperes püspök úrhoz viseltetett, nem pedig az uradalmi jussokat megsértőleg tett által lakását egerszegi zselléri lakában. Ezek szerént tehát sem a városból leendő kiveret- tetésre, annál kevesebbé ezen 19. században, amellyben az ember csakugyan embernek tekintetvén, a testi büntetésre okot nem nyújtott, melly testi büntetésnek kérése, a kiüzettetés kérésével csak azért sem hasonlítathatik semmiképpen egybe, mert ha a kiűzettetés törvényesíttethetne, és az a felsőbb hatóságok által is hellyben hagyatna, szóval ha a kiköltözésnek megtörténni kellene, azonnal megszűnne a méltóságos felperes uraság hatalma alatt létezni és akkor, ha mit büntetésre méltót elkövetne, csak a maga bírája előtt lehetne büntetését kérni, azon törvényes axioma szerént: Actor debet segni forum Rei. Ha pedig a kiűzettetése nem jöhetne törvényszerűleg létre,

140