Németh László: A Zala megyei zsidóság történetének levéltári forrásai 1716-1849 - Zalai gyűjtemény 52. (Zalaegerszeg, 2002)

A Zala megyei zsidóság történetének levéltári forrásai 1716-1849

gazdája a leányhoz, akár a leány gazdájához éjjelt ment volna, nem tapasztalta. Azt is csak asszonyátul hallotta, hogy őnékie ezen leány havi tisztulása elmaradásárul pana- szolkodott.

Hetedik tanú Szekeres Kati, 19 év, római katolikus, Nagykanisán lakozó meghi- teztetés után vallotta, hogy ő mintegy november elején múlt esztendeje Ertner seborvoshoz menvén szolgálatba, ott találta már Veiss Julit, kivel is egy holnapig együtt szolgált, de ezen Veiss Julival öszve nem férhetvén, miután gazdájának és gazdaasz- szonyának tett többszöri panaszaira is ezen Veiss Juh őtet mocskolni meg nem szűnt volna, Ertner seborvost otthagyta. Veiss Julinak gazdájával való szorosabb öszveköt- tetését csak annyiból gyanította, mivel a házban az parancsolván, Veiss Juh ellen fe- leséginek szólni szabad nem volt, ez hordván a benyílóba gazdájának ételt, felesége a többi cselédekkel éve. Ezen idő alatt a tanú több ízben hallott Veiss Júhátul, hogy őt havi tisztulása nem járná, azonban álhtásai igazak voltak-e vagy sem, a tanú semmi jelekből nem tapasztalta.

Nyolcadik tanú, Veiss Juh, 20 év, izraelita, a kanisai sidó kórházben fekvőbeteg, ágyában meghiteztetvén vallotta, hogy ő igaz ugyan, hogy Ertner seborvost több időkig szolgálta, de avval szoros öszveköttetésben soha nem élt, valamint el nem esméri azt, hogy tőle terhbe esett volna, vagy a nevezett orvos által valamikor az ő szemérmes testébe erős cseppek öntettek volna. Amit azonban Veinperger Rudolf orvos úrnak és Josz Salamonnak, kórházi gondviselőnek mondott nem egyébnek, mint forró betegségi nyavalájának, s esze jelen nem lédnek tulajdonítja.

Rumy Károly tekintetes nemes Zala vármegyei főszolgabíró Koltay Lajos segédesküdt

Huschhaker Jósef tekintetes nemes Zala vármegyei főorvos Nagyjóseff alügyész

Tisztázat.

ZML IV. 1/b. 1838. január 15.-február 12. N° 348. 1

11838. január 17-én Fleschadtcr József Zala vármegyei főorvos megvizsgálta Weisz Juliannát cs a részletes orvosi jelentésében arra a megállapításra jutott, hogy a nemi szerveknél nem történt semmiféle erőszakos beavatkozás. A leány betegségeként azt állapította meg, hogy 1837. február 11-én Szigetváron Rozgonyi doktor által adott utasításokat nem tartotta be.

135