Németh László: A Zala megyei zsidóság történetének levéltári forrásai 1716-1849 - Zalai gyűjtemény 52. (Zalaegerszeg, 2002)

A Zala megyei zsidóság történetének levéltári forrásai 1716-1849

hezzebben érezvén magát, talán ha orvossal az ő nyavalájának okát s nemét igazán tudnak, könnyebben segíthetnének rajta. S ekkor ezen jelentő Josz Salamon a tanú előtt elbeszélette a leánynak előtte való azon felfedezését, hogy őtet gazdája Ertner seborvos hosszanabb ideig szerelmével ostromolván, annak több ideig ellent állott ugyan, de utóbb őtet kéréssel s pénzzel meggyőzvén, azzal több ízben bujálkodott. Az idő így telvén, miután a leánynak havi tisztulása két holnapokban elmaradt volna, a leány gyanította, hogy terhes, mellyről bizonyos akarván lenni, gazdájának jelentette, hogy az ő állapotja alig lenne jól, mert észrevétele szerint ő terhes. Mire gazdája azt válaszolta, hogy az éjszaka hozzá menvén, megvizsgálni fogja. El is jött éjjeli időben az ágyához és megtapogatván megmondotta nékie, hogy terhes, azon kifejezéssel, hogy aki gyermeket tud csinálni, el is tudja rontani. Ekkor tüstént egy kis üveget elővévén, abból valamelly erős cseppeket szemérmes testibe beleöntött, melly után tüstént nagy szúró fájdalmakat és hasogatásokat érzett testének ezen résziben, és hogy ezen történet után két vagy három nap múlva egy kanisai sidó asszonyhoz menvén szállásra, annál kevés idő múlva szörnyű vérfolyásba esett. Ertner seborvos oda járo- gatott őtet gyógyíttani, de ott a helyet és gondviselést nem szeretvén, máshol pedig alkalmatossat nem találván, a kanisai sidó kórházba vetette fel magát. Ezeket hallván a tanú Josz Salamontól, magát a leányt is, mint már gondviselése alatt levő beteget megkérdezte, ha azok, mellyeket ő Josz Salamontól hallott s mellyeket ő Josz Salamonnak beszéllett, igazak-e vagy sem. Mellyre a beteg Veiss Juh Ertner seborvost [...] baja szövetségét s vérfolyásának azon seborvos által adott erős cseppek miatt való következését a tanú előtt színre megvallván, Josz Salamonnak elöladását szórúl- szóra igazlotta. Egyébaránt ezen beteg leány most is mint méhgyulladásban szenvedő gyógyíttatik.

Harmadik tanú Schvartz Rosalia Schvartz Izsák nagy kanisai vargának hitesse, 43 év, izraelita meghiteztetése után vallotta, hogy Veiss Juh a tanú házához múlt december 1-én bétérvén, ott szállást kért, de a tanú maga otthon nem lévén, csak leányával beszélgetett, kinek többi között hasa fájásárúi panaszolkodott, s aztán mondotta, hogy a múlt héten volt nékie tisztulása. A következett éjjel a tanúnál hálván, onnét másnap délelőtt általment Ladislao Rézihez, ő azonban ebédre is várta vissza, de az nem jővén, azt izente, hogy ő már nem jöhet, mivel nagy hasrágása vagyon és a vér is megindult rajta. Ekkor a tanútól megválván, mintegy két hét múlva ismét visszament, s kérte, hogy nékie valahol helyet és szolgálatot szerezne, de a tanú annak beteges formáját látván, azt mondotta, hogy nékie legjobb volna a bábaasszonyt felkeresni s azzal magát békenetni és beköttetni, mert illyen leánynak, mind ő, illy nagy vérfolyásban lenni nem a maga rendén van. Mellyre azt felelte Veiss Juh néki, hogy ha lehet, a kórházba veteti bé magát, amint hogy utóbb bé is ment.

Negyedik tanú Ladislao Rézi özvegyasszony 52 év, izraehta, kanisai lakos meghi- teztetvén vallotta, hogy ő hozzá Veiss Juh múlt december 2-án délelőtt csak éppen a

133