Németh László: A Zala megyei zsidóság történetének levéltári forrásai 1716-1849 - Zalai gyűjtemény 52. (Zalaegerszeg, 2002)

A Zala megyei zsidóság történetének levéltári forrásai 1716-1849

műképpen megszüntessen, és mind a két felekezet óhajtása csak valamelyes részben is kielégíttessen. A kirendeltség által az határoztatott, hogy Freider Ábrahám újjon- nan felfogadott rábinusnak szerződésbeli ideje csak e jelen évnek utolsó napjáig tart­son, és addig azt mindnyájan azon tiszteletben, mellyet az ő rangja megkíván tartani, s egyedül azt rábinusnak elismerni köteleztessenek. Ezen időnek elmúltával pedig sza­badságokban fog állani, ha ezen mostani rábinus nem fog tetszeni, az alább megha­tározandó mód szerént szedendő voksok többségével újj rábinust választani és felfo­gadni. Veis Dávidnak, aki ezen meghasonlásoknak legfőbb oka, félfogadása azonban jövendőre is tilalmaztatik. Mivel pedig a rábinusnak sachternek, úgy a többi község szolgáinak fizetés is kelletik, erre pedig semmi egyéb fundus nem találtabb, mintha azt a zsidók magok akármi móddal is fogják fizetni, két mód látszatott erre célerá- nyosnak lenni: először, ha az evégre kívántató költségek is a türödelmi adó mennyi­ségéhez arányozva kinek kinek személyére kivettetnek, vagy pedig másodszor, ha az eddigi szokás szerént a kásahús és bor áruitatás, úgy sachterozás kibéreltetvén, az azért fizetendő sommábul pótoltatnak a költségek. Való ugyan, hogy ezen utóbbi mód az országos alkotmánnyal valamelyes ellenkezésben lenni látszadk, mivel azon­ban ezen mód legcélerányossabb arra, hogy a kívántató somma egész bizonyossággal bevétetődjön, de a kérdéses kiadások pótlására kívántató sommáknak beszedésében is hasonló szokás divatozik. Ellenben pedig az első mód szerént, minthogy a tehetet­lenebbek némelykor, amidőn kívántadk, nem fizethetnek, a fizetést nyerni óhajtók gyakorta a legnagyobb zavarba és szükségbe jöhetnének. Arra való nézve a kirendelt­ség is ezen utóbbi módot fogadván el, a zsidóságnak meghagyta, hogy a nevezett sze­mélyeknek fizetéseit jövendőre is a kásahús és bor áruitatásáért és sachterozásprt nye­rendő árendábul födözzék és, hogy ezen árenda egész bizonyossággal bevétetődhes- sen a különös sachter félfogadásiul el lévén, ki-ki a szükségére kívántató kásahúst és bort az eddig szokásban volt mód szerint a község kibérlőjétül szerezze meg, vala­mint a sachterozást is annál tétesse. És így a múltra is, amennyire némellyek a kása­hús és borjövedelembül tartoznának és azon tartozásokat akármi oknál fogva is mind­eddig megadni vonyakodtak, ebbéli tartozásaikat is a kirendeltség előtt tett önnön ajánlásokhoz képest is mentül előbb a község kasszájában lefizessék. Úgy viszont amennyire az elöljáróság által egyik, vagy másik zsidóiul abbéli tartozása le nem fize­tése miatt zálog vétetett volna el, az is tüstént visszaadattasson. Továbbá a panaszolkodók kérelmének másik fő oka az is volt, hogy az, aki a köz­jónak előlmozditására több segedelemmel járul, a közdolgok elintézésében is legalább akkor, amidőn az voks által határoztatik el, nagyobb befolyással lehessen azoknál, akik kevesebb segedelemmel áldoznak a közjónak. Minekutánna a kirendeltség is megg- győződött arrul, hogy ha a személyek többsége határoz el valamely tárgyat, gyakorta a legszegényebbek, akiknek minden birtokjok sem üti fel csak egy tehetőssebbnek vagyonát is, — és így a közterhek viseléséhez való járulások is ezen arányban vagyon — egy s két fő kontatónak ingerlésébül a legveszedelmessebb határozatokat hozhatják, 113

Next

/
Thumbnails
Contents