Németh László: A Zala megyei zsidóság történetének levéltári forrásai 1716-1849 - Zalai gyűjtemény 52. (Zalaegerszeg, 2002)

A Zala megyei zsidóság történetének levéltári forrásai 1716-1849

ik és 2077-ik számok alatt hozott végzés által az alolírottakat oly utasíttással kiküldeni, hogy mivel azon folyamodásokban oly nevezetes kiszökések is födöztetnének fel, mellyek a megvalósodás esetére nagyobb büntetést is érdemelnének, mindennémű panaszokat megvizsgálván, a környülállásokhoz alkalmaztatott intézeteket tegyenek, azoknak foganatjárul pedig és a tapasztaltaknál jelentéseket beadják.

Ezen kiküldetség következésében minekutánna az alolírottak 1833-ik esztendei október 30-án Rendeken megjelenvén a kiadott és ide I. II. III. IV. számok alatt visz- szamellékelt négy rendbéli folyamodásokban foglalt panaszokat és vádokat vizsgálat alá venni kívánták, Bogyai Ignátz táblabíró úr, úgyis mint édesaszonanyának megha- talmazotja, úgy Bezerédy Anna, özvegy Barcza Imréné és Bogyai Jósefné aszonságok, mégis Bogyai Jósef és Oszterhueber György táblabíró urak, mindnyája mint rendeki földesurak és asszonyságok, továbbá méltóságos Bezerédy György és Fiát János urak, szinte mint Rendeki földesuraságok részérül Pottyondy Ferencz ügyvéd úr az ide V. szám alatt mellékelt kinyilatkoztatást küldötték a kirendeltséghez, melyben különös- sen azért kelnek ki, hogy Mihálovits Jósef, királyi tanácsos úrnak, mint egyik rendeki földesuraságnak inspectora a többi földesuraknak elmellőzésével a zsidóságon által- lányossan kíván törvényhatóságot gyakorolni úgy annyira, hogy Böhm Mátyás boltos zsidó, aki egyébberánt a Bezerédy nemzetség alatvalója, a tisztelt királyi tanácsos úr hajdúja által az inspectori lakáshoz késértetett, s ottan olyas számadásoknak, melyekhez azon tisztségnek ugyan semmi köze sem volt, előlmutatására kemény fenyítékekkel, sőtt személye letartóztatásával is szoríttatott. Más ízben pedig Veltner Áron ugyan boltos zsidó, aki személyére nézve egészlen Fiát János táblabíró úrnak földesúri hatalma alatt vagyon, ugyan Mihálovits uraság hajdúi által az inspectorális lakáshoz parancs oltatott, sőtt az az inspectori pártfogásban bizakodó zsidó bíró által, hitelének kockáztatásával tömlöcbe is vettetett. De ezeken feliül még a üsztelt királyi tanácsos úr inspectora a többi földesurak hatalmának és jussának letapodtával csuppa megbí- zottságbul a zsidó bíró választásában is kizáró just igyekezik gyakorolni, holott az ő fundussokon lakó zsidók a többször említett királyi tanácsos úr fundussán megtelepedetteket mint számra, mint pedig értékre nézve sokkal feliül haliadják.

Ezeken kívül pedig azt állítják, hogy statutum, mellyel a zsidó bíró erőszakoskodását, a vakmerőségét igazolni törekszik, nincsen, de nem is lehet, mert a törvény szerént csak az a népség, vagy község tehet statútumot, melynek tulajdon törvény- hatósága vagyon, az pedig, melynek törvényhatósága nincsen, statútumot csak úgy hozhat be, ha abban az illető fellebbvalóság is megegyez. Ezen kinyilatkoztatást aláírt földesurak és asszonyságok pedig az illyes statútumnak behozásába soha meg nem egyeztek, mert ők földesúri hatalmak gyakorlását, minekutánna erre magok is képesek és elégségessek, sem a zsidó bírónak, sem akármellik közbirtokos társaknak oda nem engedték, ezeknél fogva ezen kirendeltséget megkérték, hogy a vádlott inspector úr oda utasíttasson, hogy minekutánna a panaszló földesurak és asszonyságok az ő uraságának minden jussait egész tiszteletben mindeddig tartották, ő is erántok azt vi105