Németh László: A Zala megyei zsidóság történetének levéltári forrásai 1716-1849 - Zalai gyűjtemény 52. (Zalaegerszeg, 2002)

Bevezető

tűk a történeti forrásban szereplő alakot. Az a, g, d, t betűk után a h hangot, mivel annak korábban sem lehetett hangzásértéke, elhagytuk. A ts, eh betűkapcsolatokat, ha cs-vel voltak egyenértékűek, mivel ennek ejtése nyilvánvalóan cs volt, átírtuk cs-re. Ugyanígy tettünk a ez esetében is, amelyet c-re írtunk át. A magánhangzók esetében is a modern átírás szabályainak megfelelően jártunk el. A rövidítéseket minden esetben feloldottuk. A latin szavakat latinosán írtuk, csak az utána következő magyar ragokat használtuk a magyar nyelvtannak megfelelően. A személy- és földrajzi neveket betűhíven írtuk le. A szövegben előforduló latin és német szavakat és kifejezéseket, továbbá azokat a fogalmakat, amelyek magyarázatra szorultak és a magyar köznyelv már nem használ, a kötet végén glosszáriumban közöltük. A szavakat minden esetben a szövegkörnyezetnek megfelelő jelentésében adtuk meg. A latin igéket nem teljes szótári alakban, hanem egyes szám harmadik személyben közöltük. A forráskiadványban szerepel egy hely- és névmutató is. A névmutatóban a közölt forrásokban található földrajzi névalakokat azok egykori „hivatalos” neve és közigazgatási területi beosztása követi (forrás: Johannes Lipszki: Repertorium Buda, 1808.). Zárójelben tüntettük fel a közölt földrajzi egység jelenlegi hivatalos nevét és közigazgatási beosztását. Amennyiben a földrajzi név, illetve a kapcsolódó közigazgatási területi egység elnevezése nem változott meg, a további felsorolástól eltekintettünk. Zala(vár)megyei település neve mellett a (vármegyét külön nem neveztük meg. Amennyiben a mutatóban csak egy keresztnév szerepel, -ahol azonosítható volt- minden esetben zárójelben feltüntettük a hozzá köthető település nevét is. A kötet szerkesztésekor a dokumentumok kronologikus elrendezése mellett döntöttünk. Az egyes források sorszámot kaptak, ezt a keletkezés helye, ideje és forrás tartalmára rávilágító cím követi. Azon esetekben, ahol a forrás keletkezésének helye bizonytalan volt, vagy megállapítani nem lehetett, zárójelben a hely nélkül megjelölést, vagy a vélelmezett helység nevét írtuk. Az irattani meghatározás, majd az irat pontos lelőhelyének feltüntetése után a jegyzetek az irat keletkezésének körülményeit, az események elő- és utótörténetének logikai áttekintését segíthetik ott, ahol a forrásadottságok ezt lehetővé teszik. A ladn nyelvű iratok fordításáért Turbuly Évának és Tóth Péternek tartozom köszönettel.

Végül szeretnék köszönetét mondani mindazoknak, elsősorban levéltáros kollégáimnak, Bilkei Irénnek, Ferenczy Gábornak, Kapiller Imrének, Molnár Andrásnak, akik munkám elkészítésében segítségemre voltak.

S^erkes^tő

9