Horváth Zita: Paraszti vallomások Zalában I. A Mária Terézia-kori úrbérrendezés kilenc kérdőpontos vizsgálata Zala megye három járásában - Zalai gyűjtemény 51. (Zalaegerszeg, 2001)

Forrásközlési szabályzatok. A forrás kiadásának textológiai problémái

ládnév, amely a tabellában általában az előbbi, míg a paraszti vallomásokban az utóbbi alakban fordul elő, vagy a Bezerédi családnév, amely mind a tabellában, mind a helységnévtárban Bezerédj, a vallomásokban következetesen Bezerédi. A paraszti vallomások némelyikében vannak olyan földesurak, akik sem az úrbéri tabellában, sem a helységnévtárban nem szerepelnek, ezeket is felsoroltuk a Kp.:-jellel rövidítve a kilenc kérdőpontot. A kilenc kérdőpontban sok esetben olyan földesurakkal találkozunk, akik az úrbérrendezést megelőzően vagy még inkább jóval utána voltak birtokosok, míg az úrbéri tabella az úrbérrendezéskori állapotokat rögzíti. Az eltérés a két forrás időbeli, néha egy évtizedes, különbségéből fakadhat, ui. a paraszti vallomások második felvételére 1777 körül került sor, némelyik vallomás 1780-ban került lejegyzésre. Mivel forrásunk nem mindig adja meg a birtokos(ok) nevét, ezért az egységességre való törekvés a tabellák által megadott birtokosok felsorolását indokolta, hiszen kevés kivételtől eltekintve ebben a földesurak nagy része ismert és fel van tüntetve.

Külön mutató jelzi a rendezésben részt vett, a vármegye által kiküldött tisztségviselőket, mellette a helység sorszámával, ahol ők végezték az összeírást. A helynévmutató az összes helységet felveszi sorszámmal és nem oldalszámmal jelölve, a helységeket nyomtatott nagybetűvel szedtük, pl.: ALIBÁNFA (1). Minden helységnél feltüntettük a dűlőneveket, a mellékneves alakokat, amely mellett a forrás általában kiírta a dűlő szót, mi is mellékneves alakban vettük fel a dűlő szó elhagyásával (pl. Kertekallai dűlő). A dűlő szót a -ra, -re ragoknál hagytuk meg (pl. Berekre dűlő). A forrásban -nál, -nél alakban jelölt dűlőt mi is ebben a formában vettük fel (pl. Kecskés földeknél), csak abban az esetben közöltük rag nélkül, ha bizonyíthatóan helyhatározót jelölt a szövegben, ezek a forrásban -ban, -ben raggal szereplő dűlők (Csapásban). A helységekben előforduló egyéb helységneveket is feltüntettük dőlt betűvel szedve, mellette a helység sorszámával, amelyikben előfordul, pl.: ABRAHAM—> 233. Ezeket nemcsak a helységek közé soroltuk be a megfelelő ábécérendbe, hanem feltüntettük annál a helységnél is, amelyiknél szerepel, az „egyéb:” szó után. Mivel a kötet használója valószínűleg a helységeket mai alakban keresi, ezért a mai alakot is megadtuk, a „lásd” szó után azt vagy azokat a helységeket, amelyeknél visszakereshetők, pl.: Almásháza lásd ALMAS. Egyedül az aláíró parasztok nevét nem jelöltük külön mutatóban. Egy korabeli megye térkép segíti még az eligazodást.

Végül, de nem utolsó sorban itt szeretnénk megköszönni mindazoknak a támogatását, akik e munka elkészítésében segítségünkre voltak, ill. a mű publikálásához hozzájárultak. Mindenekelőtt a Zala Megyei Levéltár dolgozóit illeti köszönet, akik megfelelő körülményeket biztosítottak a kutatás számára, és a Degré Alajos Honismereti Alapítványt, amely anyagi támogatást is nyújtott munkánkhoz. Külön kiemelnénk Ka- piller Imrének, a megjelenő kötet szerkesztőjének, Csömör Erzsébetnek és Németh Lászlónak a segítségét. Folyamatos segítségükért, hasznos tanácsaikért ehelyütt fejezzük ki hálánkat Bessenyei Józsefnek, Simonffy Emilnek, valamint Tnngli Istvánnak, Gyulai Évának, Tóth Péternek, Turbuly Évának. Köszönjük Siető Lászlóné munká42