Horváth Zita: Paraszti vallomások Zalában I. A Mária Terézia-kori úrbérrendezés kilenc kérdőpontos vizsgálata Zala megye három járásában - Zalai gyűjtemény 51. (Zalaegerszeg, 2001)
Forrásközlési szabályzatok. A forrás kiadásának textológiai problémái
Ennek okára többféle magyarázat kínálkozhat. Egyrészt, nem valószínű, hogy a német betelepítéssel tisztán német ajkú falvak keletkeztek volna és így a többségi magyar nyelvet választották a lejegyzők. Elképzelhető az is, hogy az 5-10 vagy még több éve letelepedett németek megtanultak már magyarul és ha még akcentussal beszélték is a nyelvet, megértették a kérdéseket és az általuk bevallott adatokat már a vármegyei tisztségviselő öntötte formába. Az elkészült vallomásokat felolvasták előttük, tehát nem gondoljuk, hogy téves, szándékosan elferdített adatok kerültek volna bele, legalábbis az esetleges hibák nem nyelvi okokból fakadnak. Ha egyáltalán nem tudtak magyarul, amit kétlünk, akkor nyilván olyan tisztségviselőt küldtek ki, aki tudott nekik tolmácsolni. Csak az olyan formulák vannak latinul, mint a vármegye által kiküldött tisztviselők tisztségének megnevezése, előtte a szokásos coram me alakkal és utána a manu propria (m. p.) rövidített változatával. A coram me (előttem) alakot, az m. p. (s. k.) rövidítést és a tisztségeket lefordítottuk. A következő tisztségek fordulnak elő: judex nobilium, judlium = szolgabíró; vicejudlium = alszolgabíró; supremus jud- lium = főszolgabíró; jurati assessor, jurassor = esküdt; assessor = ülnök; notarius = jegyző; inspector = intéző. A tényleges esküdtek (jurassor) a fő- és alszolgabírák segítői voltak a közigazgatás területén, míg a törvényszéki esküdtek (assessor) a törvényszéken közreműködő személyek voltak, akiket ebben a korszakban táblabíráknak neveztek.104 Mivel ugyanazon személyek esetében a vallomások végén előfordul a latin assessor és a magyar táblabíró alak is, és mivel az assessor ekker már biztosan táblabírót jelent, ezért minden esetben ülnök helyett táblabíróként fordítottuk. Az évszámokat egységesen arab számmal és a hónap magyar nevével adtuk meg. A szövegben előforduló egyéb latin szavakat és kifejezéseket a kötet végén lévő glossariumban közöltük, nem szótári alakban, hanem a könnyebb használhatóság érdekében, mindig a szövegkörnyezetnek megfelelően. A glossarium nemcsak a latin szavakat tartalmazza, hanem mindent, amiről úgy éreztük, magyarázatra szorul, fogalmakat, olyan kifejezéseket, amelyeket a magyar köznyelv már nem használ stb. Mivel legtöbbjük sokszor előfordul, ezért nem magyarázó jegyzetben adtuk meg őket.105 Az olvashatatlan szavakat vagy mondatokat a szokásos [...] jellel jelöltük, külön jegyzetelés nélkül, csak abban az esetben jegyzeteltük meg, ha az irat sérülése miatt vált egy szó olvashatatlanná. Szerencsére az iratok jó állapotban vannak, nagyobb részük jól olvasható, ezért e jelet viszonylag ritkán voltunk kénytelenek használni, és nem egész mondatok, csak szavak esetében fordult ez elő. A mai helyesírásnak megfelelően végeztük el a központozást. A szöveghez sem nem adtunk hozzá, sem nem vettünk el, az említett formulákon kívül Annyi változtatást tettünk, hogy az eredeti iraton lévő kilenc kérdőpont számozását arab számról római számra változtattuk. Tettük ezt azért, mert a negyedik kér104Turbuly, 2000. 43. p. és Kapillcr, 2000. 56. p. 105 A glossarium elkészítésénél felhasználtuk: Czuczor-Fogarasi, 1862-1874., Bogdán, 1991., Finály, 1884. Ortutay, 1977-1982., Palády-Kovács, 1979., Papp, 1988., Tóth P., 1999., Wellmann, 1967. í 39
