Horváth Zita: Paraszti vallomások Zalában I. A Mária Terézia-kori úrbérrendezés kilenc kérdőpontos vizsgálata Zala megye három járásában - Zalai gyűjtemény 51. (Zalaegerszeg, 2001)

Paraszti vallomások - Tapolcai járás

Helységünknek fogyatko^ási:

1. Szántóföldeink az föld erőssége miatt nehéz szántotúak és kiváltképpen, ha nagy szározság vagyon, az gabona kisül, s meg nem nyől.

2. Réttyeink, mellyek az Balaton mellett közel helyeztetnek sássossak, s alkalmatos füvet nem teremnek és ha vizes idő vagyon, az viz elnyomja.

3. Vonyós marháinknak nyáron, midőn az szántásnak ideje vagyon, mivel egyfelől az szőllőhegy, másfélül pedig az bévetett mező és kaszálotlan rétek akadáloz- zák. Legelője közel nincsen, hanem az szőllőhegyeken föllüllevő erdőre köllye- tik őket hajtani.

4. Jóllehet ugyan határunk az Balatonra dűl, mindazáltal marháinknak nyáron az kaszálotlan rétek miatt az Balatonra itatásra lejárások nincsen, hanem az hegyben lévő erdőben legeltetvén, ottan alkalmatlan itatójok vagyon, s néha csopaki határra is köll őket itatásra hajítani.

5. Az urbáriumnak behozattatásátúl fogva is gabonáinkból az nemes káptolan az papi dzedet kiveszi.

V. Minekelőtte az urbárium ezen helységnek kiadatott, ki többet, ki kevesebbet bírt, s némellyeknek több szántóföldgye is volt, mint egy egészhelyes gazdának mostan kiszabatott. Hány posoni mérőt szoktunk vetni egy-egy hold földünkbe, azt nem tudgyuk, mivel mérni nem szoktuk és minden földünket, amely egy darabban volt, egy holdnak tartottuk. Tóbéli réttyeinken kívül, mivel ezen földnek természete heves, sarjút nem kaszálhatunk. Szántóföldeinket, mellyek Szederfai, Szílbéli, Agyagi, Laposréti, Szerdahelyi, Almáskerti, Nagyréti, Malomúti, Tóbéli, Almafai, Újszőllőkallai, Kisskúthi, Domballai és Királydombi dűlőkben és Ba- láczai pusztán helyeztetnek, azokat kétszeres-, búza- és rész szerént rostermők- nek, s közép sorúaknak, mellyek pedig Kissparti, Vörösparti és Fehérvízi dűlőkben vannak soványobbaknak és legalábbvaló sorban lévőknek tartyuk, s álléttyuk és állondóssan bírjuk.

VI. Valamint már föllyebb bemondottuk, az urbárium behozása előtt senki szolgá- lottyának száma nem volt. Az marhás robotot pedig, akinek hány marhája volt, annyival tette. Az robotra menés és viszajövés azon időben az napi számhoz be nem számiáltatott. Az szántás közönségessen négy marhával tetetik.

VII. Míglen az urbárium be nem hozattatott, addig mindennémű termésbűi, borbúi és gabonából egyedül tizedet adtunk az uraságnak. Az urbáriumnak béhozása után pedig az nemes káptolan a gabonabéli termésbűi az kilencednek adását is ususban vette; s már mast az gabonából kilencedet és egyszersmind tizedet adunk. Ezen tájon, hogy az kilenced ezen nemes Szala vármegyében ezelőtt szokásban lett volna, nem tapasztaltuk. Az föllyebb írtt szám nélkül való szolgálatunkon kívül minden egy-egy gazda készpénz árendát három forintot, még is egy ludat, két csirkét és 10 tojást szokott adni az uraságnak.

VIII. Puszta hely ezen helységben egy sincs.

389