Horváth Zita: Paraszti vallomások Zalában I. A Mária Terézia-kori úrbérrendezés kilenc kérdőpontos vizsgálata Zala megye három járásában - Zalai gyűjtemény 51. (Zalaegerszeg, 2001)
Paraszti vallomások - Szántói járás
165. SZALAPA I. Urbáriumunk nincsen. II. Minthogy urbáriumunk nincsen, már hatodik esztendeje, hogy földesurainknak engedelmébűl ezen helyre szállottunk és helységünket építjük. Contractus mellet vagyunk és készpénzül fizetünk földesurainknak. III. Minekelőttö megszállottuk helységünket, erdő és sűrű [...] a falunknak helye, attúl senki semmit sem adott, minthogy senki sem lakott rajta. Miúlta megszállottuk pedig contractus szerint, amint földesurainkal alkudhattunk, első egy esztendőben három-három forintot, utóbb három esztendők alatt hatt-hatt forinton, a múlt esztendőre pedig tizenhármon közülünk két-két forinton és húsz krajcárt, hármon pedig négy forint ötven pénzeket conttactus szerint fizettünk földesurainknak. Többi lakostársainknak épülésért engedett szabad esztendeig el nem telvén, még semmit sem fizetnek. IV. Szent Mihály naptól fogva Karácsonyig tartó korcsmáltatásunkon kívül helységünknek semmi haszonvételei nincsenek. Minthogy lapos a földenk, mikor bő hó és esővíz, vagy az szántóföldenket megállván, veteményünkben kárainkat tapasztallyuk. V. Hármon közülünk előbb helyeztetvén magát lakosnak vagyon négy-négy holdra való szántóföldé, mellyek az ily-oly köböllel el lehet vetni, többire mindenkori vetésre két-két darab földök vagyon, mellyekben négy és fél köböl gabona vetetődhetník. Ezen földeinket földesuraink magokjáért földeikből rész szerént sován füvet termő részeiket szántóföldé fordiván röndölték és adták kezünk alá. Némellyikünknek pedig még addig szántóföld nem adattatott, hanem házhelyével együtt, ha mikor földet irthatott, magának abban vett valamely csekélységet. Réteinken sarjú nem terem. VI. Conttactus mellett szállottunk és magunk helyünkön semminémű robotolást és szolgálotot nem tettünk, hanem ha ki közülünk maga szent akarattyábúl napszámot dolgozott földesurainak, árendafüzetésébűl lehajtatták és kifüzették. VII. Kilencedet még eddig nem adtunk semminémű termésbűi is, szomszéd földes- uraságoknál sem szokás kilencedet venni, s nem is vesznek, hanem tizedet és földkeresztett. Conttactusunkon kívül semminémű adózásokat, sem ajándékokat készpénzben vagy más egyebekben is nem adtunk és nem adunk földesu- raniknak. VIII. Alink régi faluhelyre nem szállottunk, hanem erdőben, azért a régi pusztahelyek- rűl és azoknak elpusztulásokról semmit sem tudunk szólani. IX. Minnyájon jövevények és szabadmenetelűek vagyunk. 1772. április 30. 289
