Horváth Zita: Paraszti vallomások Zalában I. A Mária Terézia-kori úrbérrendezés kilenc kérdőpontos vizsgálata Zala megye három járásában - Zalai gyűjtemény 51. (Zalaegerszeg, 2001)

Paraszti vallomások - Szántói járás

Marhákat nem tarthatunk, az határnak szoros és sovánsága miat, ha fölvennénk is, vesztiben hadnunk köllene.

IX. Szabadmenetelűek vagyunk mindannyájan.

1780. május 4.

Gáli Ferencz X Hidegh János X Bamfi János X

Paksi Ferencz X Batics János X

Előttem: Horváth Ferenc szolgabíró s. k. és Nagy István esküdt s. k.

158. PRÁGA

I. Istenben boldogult nagyméltóságú veszprémi püspök Padányi Biró Márton földesurunk őexcellentiája üdéjében, és ugyan 1751-dik esztendőben robotunk és adózásunk eránt úrszékét szolgáltatván, mell a nemes vármegye áltol is modifi- calva approbaltotott, azútátúl fogvást, amint akoron elrendőltetett, robotoltunk és adózásinkat tettük. Annakelőtte pedig semminémő urbáriumunk nem lévén, amire szükséges volt, parancsoltattunk.

II. Az 1751-dik esztendőtől fogvást igenis az akori üdőben tartatott úrszékén ela- boralt urbárium szerént tettük szolgáltunkat, és attak adózásunkat.

III. Azon előbbenyi feleletünkben megnevezett urbárium szerént az egészhelesek közülünk marhával minden héten egy napot, gyalog pedig kettőt szolgáltunk. Félhelesek közülünk felényit, fertálosok pedig negyedrészét. Némell esztendőkben pedig hoszu forozást is tettünk, és fonyást is tettünk méltóságos uraságunknak. Az egészhelesek még is füstpénzt fizettünk egy forintot, két ludat, két tyúkfiat és huszonnégy tojást, félhelesek felényit, fertálosok pedig negyedrészét. Mell adózásink eránt mostanyi nagyméltoságú püspök Nagymányai Koller Ig- nácz kegyelmes földesurunkhoz őexcellenbájához alázatos instanbánkai fola- modván, mellre is őexcellentiája maga véleszületett kegyességéből az füstpénzt, kender- és káposztadézmát és fonyást már három esztendőtől fogvást elengedni méltoztatott.

IV. Legeltetőhelünk, makkos és faészó erdőnk, korcsmáltatásunk fél esztendeig mind ekoráig volt, fél esztendeig az korcsmáért az méltóságos uraságnak fizettünk bz forintokat. Midőn makk termett, az makbért ugyan megattuk, de a legeltetéstől, épület- és tűzre való fátúl semmit sem fizettünk, úgyhogy sümegi piacra haszontalan esett fát, mind ekoráig szabad volt eladásra hordanunk. Ellenben nem nagy szőlőhegyünk vagyon, borunk sem sok terem, malmunk is határunkban nincsen, őrölésre máshová köllebk mennünk.

278