Horváth Zita: Paraszti vallomások Zalában I. A Mária Terézia-kori úrbérrendezés kilenc kérdőpontos vizsgálata Zala megye három járásában - Zalai gyűjtemény 51. (Zalaegerszeg, 2001)
A kilenc kérdőpont forrásértéke, forráspublikációk
A kérdésre adott válaszok után szerepel a bevallók és a vármegye által leküldött összeírok neve. A parasztok több, mint 90%-a nem tudta aláírni a nevét, hanem ahelyett a szokásos X-jelet rajzolta a neve mellé. Az összeírok ellenben saját kezű aláírásuk után az s. k. rövidítést írták, ami jelzi írni tudásukat. E forrás művelődéstörténeti felhasználására, tehát az írni-, olvasni tudás vizsgálatára is alkalmas ez a forrás, amit mi sem bizonyít jobban, mint az, hogy Benda Kálmán elvégezte e forrás ilyen szempontú vizsgálatát a dunántúli megyékre vonatkozóan.40 Tóth István György más források mellett szintén hasznosította a paraszti vallomásokat mértékadó munkájában, amely az írás térhódítását vizsgálja a kora újkori Magyarországon.41 Talán a fentiek kellőképpen argumentálják e forráscsoport értékét, a paraszti társadalomtörténet kutatásához nélkülözheteden voltát. Annál érthetetlenebb, miért oly későn fordult a történészek, néprajzosok, levéltárosok figyelme ezen források vizsgálata és publikálása felé. Elsőként Wellmann Imre ismerte fel e forrás jelentőségét és adta közre a történeti Pest megye vallomásait mintaértékű apparátussal.42 O többre vállalkozott puszta forrásközlésnél, részletes tanulmányt írt a parasztság 18. századi helyzetéről, a földesúr-jobbágy viszonyról, Pest megye természetföldrajzi jellegzetességeiről, a Pest megyei jobbágyok gazdálkodásáról. Részletesen taglalja a kilenc kérdőpontos vizsgálat forrásértékét, sokoldalú felhasználási lehetőségét. Két évtizednek kellett eltelnie ahhoz, hogy ismét felfigyeljenek ezen forrásokra és megkezdjék publikálásukat. Takács Péter és Udvari István munkásságát kell megemlíteni, akik zempléni, nyírségi, szabolcsi magyar, szlovák és ruszin nyelvű vallomásokat publikáltak és a forrásközlésen túl mélységében is foglalkoztak és foglalkoznak az úrbérrendezéssel.43 A paraszti vallomások nem elsősorban társadalom- és gazdaságtörténeti, sokkal inkább néprajzi és nyelvészeti szempontból érdeklik őket. Tóth Péter közölte a Borsod megyei,44 majd a közelmúltban a Sopron megyei magyar és latin nyelvű investigatiokat.45 Szintén a Soproni Levéltár gondozásában jelent meg Tirnitz József német nyelvű forrásközlése, ugyancsak a Sopron megyei vallomásokkal. Meglehetősen ritkán jelennek meg német nyelvű forrásközlések Magyarországon, ezért e kötet tartalmi jelentőségén túl, nyelvi szempontból is érdekes. (A kötetek átírásával kapcsolatban a textológiai fejezetben írunk.) Egyelőre több megye paraszti vallomása még nem jelent meg, jelen munka a történeti Zala megye hat járásából három járás fassioit közti. Terjedelmi okokból a másik három járás egy következő kötet anyagát képezheti. Ehelyütt érdemel még említést a Felhő Ibolya által szerkesztett kötet, amely az úrbéri tabellákat adja 40 Bcnda, 1977. 41 Tóth I. Gy., 1996. 42 Wellmann, 1967. «Takács, 1987., 1989., 1991. és Takács-Udvari, 1992., Udvari, 1991., 1994,1996. 44 Tóth R, 1991. 45 Tóth P., 1998. 20
