Horváth Zita: Paraszti vallomások Zalában I. A Mária Terézia-kori úrbérrendezés kilenc kérdőpontos vizsgálata Zala megye három járásában - Zalai gyűjtemény 51. (Zalaegerszeg, 2001)
Paraszti vallomások - Kapornaki járás
I. Méglen most kétt esztendeje urbarialis úrszék nem tartatott, annak előttö semmi urbárium nem volt. II. Ezen helységnek semmi contractussa nem volt, hanem az robottyokat régi szokás szerént vitték véghez. III. Sem urbárium, sem contractus nem lévén, holy gyalog, holy pedig marhávol való robotra, amire szüksége volt az uraságnak parancsolytattak. Még is a robottyo- kon kívül adták az uraságnok egy félhelyes gazda 12 tojást, 2 csirkét, 12 csigát, fertálos ahoz képest kevessebbet, amidőn a magyarónak és vargányánok dísze volt, azt is holy többet, holy kevessebbet adtak, bizonyos rendi nem volt, hanem az terméshez alkalmaztatták a tisztek, a többit magoknak volt szabad szedni. Kölest és hajdinát kásánok, úgy kendert is törtek, fonták is, bizonyos számo nem volt, hanem mint az uraságnak több vagy kevessebb kendere termet, többet vagy kevesebbet fontak, amidőn bő termés volt reáment négy-ött funtra is a fonyó [...]. IV. Ezen helységnek mind épületre, mind tűzre való fájészáso az uraság engedelmé- bűl elegendő vagyon, legeltetések ugyan határjoknak szoros volta miatt elegendő nincsen, hanem az urságnok különös Kemendi nagyerdő nevezetű erdejétt mun- kábon szokták kibérleni, de az is most ingyen megenegettetett és szabadon legeltethetik. Minthogy ezen helység határiban szőlőhegy nincsen, azért Szent Mihály naptól fogva karácsony napig folytatták korcsmáikat. Azonkívül ennekelőttö az uraság az kiknek szükséges volt vonyós marháit is adott, arra sem [...], nem fizettek, sem attól többet nem szolgáltok, sőtt a nállok dög áltol elveszet is, a bőrt bévitték azzal az uraság megelégedett. V. Félyhelyes gazdánok, amint ők tartották, ezen helységben 7 1/2 holdbúi álló régi járt földgye volt, réttye három szekérrel, s több is. Hanem bizonyos számát azértt sem tudhattyák, hogy sem az gabonát, midőn vetették meg nem mérték, sem a szénát a rétrűl egész szekér terhével nem hordatták, hanem ki mennyit kaszálho- tott egyszer is, mászor is, amint az üdő engette, holy többett, holy kevessebbet hazavittek, sarjút is ezen helység határjában jobban, mint nem lehet kaszálni. VI. Valamint előbb is megmondották, amidőn, s amire szükséges volt mindenre holy marhávol robotoltak. Marhávol, ugyan két gazda két-két ökröt öszvefogván négy ökrön szoktak robotolni, de amidőn szorgossabb volt a munka magok négy ökrével is minden gazda kettőnként is robotolt. Minthogy pedig a robottyaknak semmi számo nem lévén, a menés és viszatérés is robotban nem számiáltatott. VII. Ennekelőtte ugyan kilencedet nem adtak, hanem tavali esztendőben, minek után- no a földeik fölymérettettek, s osztattak, kilencedet a gabonából megadták, s ennekutánno is őfölsége parancsolattyához fogják magokat alkalmaztatni. Se- miféle adománt se készpénzül, se naturáliákbúl egyebeket nem adtak, hanem amint föllül harmadik punctumban előlszámláltattak. 104. SZÖPÖTK 197
