Horváth Zita: Paraszti vallomások Zalában I. A Mária Terézia-kori úrbérrendezés kilenc kérdőpontos vizsgálata Zala megye három járásában - Zalai gyűjtemény 51. (Zalaegerszeg, 2001)
A kilenc kérdőpont forrásértéke, forráspublikációk
A KILENC KÉRDŐPONT FORRÁSÉRTÉKE, FORRÁSPUBLIKÁCIÓK Az előző fejezetekben megpróbáltuk bemutatni az úrbérrendezés gyakorlati végrehajtását a források egyidejű bemutatásával. Miután jelen munka tárgya a kilenc kérdőpont forrásközlése, ezért erről bővebben szólunk. A kilenc kérdőpont, vagy más néven paraszti vallomások (urbarialis investigatio, fassio) forrásértékét, csakúgy mint az úrbérrendezés többi forrásának értékét, mindenekelőtt az a fentebb is vázolt momentum adja, hogy egyszerre, közel egy időben, egységes szempontok szerint készültek; és ellentétben pl. a II. József-féle első magyar- országi népszámlálással, viszonylag teljesen fennmaradtak. Korábbi korszakokból, ha maradtak is fenn urbáriumok, semmi esetre sem tömeges jelleggel. A kilenc kérdőpont érdekességét ezen felül az adja, hogy először fordult elő a parasztság életében, hogy őt magát kérdezzék meg sorsáról, földesurához való viszonyáról és azokról az egyéb körülményekről, amelyek meghatározzák mindennapjait. Korábbi korszakok esetében inkább peres iratok lapjain szólalnak meg a parasztok, ellenben ezúttal az ő sorsukat javítandó és nem büntető szándékkal vallatták őket. Hogy mennyire nem volt ez korábban általános, azt az is mutatja, hogy az úrbérrendezés megkezdésekor a jobbágyok nem tudták mire vélni az uralkodó által elrendelt faggatózást, hátsó gondolatot sejtettek mögötte. Emellett e forrás jelentőségét még abban is látjuk, hogy a kérdőpontok zömére nem volt érdeke hamisan felelni a jobbágynak, ami talán még inkább növeli információtartalmát. A kilenc kérdésre a falu bíráinak, esküdtjeinek és „véneinek” eskü alatt kellett válaszolniuk, az eskü szövegének felolvasásakor figyelmeztették őket a hamis esküből származó súlyos következményekre.29 A kérdéseket úgy állították össze, hogy lehetőleg teljes valójában feltáruljon az úrbéres viszony minden apró részlete. Az első három kérdés arra irányul, hogy az úrbérrendezést megelőzően a jobbágyok miszerint rótták le kötelezettségüket földesuruknak, volt-e urbáriumuk, vagy szerződés (contractus), esetieg szokás (usus) szerint adóztak-e, egységes urbárium nem lévén. Kiderül ebből, hogy a meglévő urbárium vagy contractus mióta hozattatott be a faluba, ezt megelőzően volt-e korábban egy másik urbárium vagy contractus, netán mindvégig szóbeli megállapodás szabta meg kötelességüket. Általában húsz-harminc évre visszamenőleg tartalmaznak adatot a vallomások, néhány esetben ötven-hatvan évre emlékeznek vissza. Szerencsés esetben, ha fennmaradtak a 17. századból, a 18. század elejéről és közepéről korábbi urbáriumok, szerződések, azokat hozzácsatolták a kilenc kérdőponthoz, nagyszerű forrásbázist szogáltatva a kutatóknak. Sajnos — legalábbis Zala megyéből — nem sok ilyen maradt fenn. 2<> Wellmann, 1967. 15. p. Az eskü szöveget lásd a kilenc kérdés után a forrásközlés elején. 17
