Horváth Zita: Paraszti vallomások Zalában I. A Mária Terézia-kori úrbérrendezés kilenc kérdőpontos vizsgálata Zala megye három járásában - Zalai gyűjtemény 51. (Zalaegerszeg, 2001)

Paraszti vallomások - Kapornaki járás

82. NAGYRADA

I. Urbárium méglen őfölsége kegyelmes rendelésébűl hozzánk bé nem hozattatott nem volt, de mastan vagyon 1768-dik esztendőtűi fogva.

II. Jobbágyi kötelességünket legelőször méltóságos Radonai Máttyás pécsi püspök úr őexcellentiája kegyelmessen kiadott és mast ide első numerus alatt rekesztett contractusunk szerént minaddig tettük, míg ezen apárútúrság jószágát ezelőtt 34, 35 esztendőkkel Istenben boldogult Skublics Sándor úr nem exárendálta. Annak bírásában jutván, mindenféle munkára szám nélkül hajtattunk, de ezelőtt 29 esztendővel azon úrnak keze alúl kivetetvén, s mastani uraságunk keze alá esvén is, mint urbárium béhozattatása előtt, mint utánna ámbár kevesseb, de ugyancsak szám nélkül való szolgálatra, mivel rovást tartani nem kívántunk, ösz- tönöztettünk. Ezenföllül emlétett és ugyan előli is adott contractusunk előtt más, hogy lett volna nem emlékezünk. Kezdődött azért ezen mastani kötelessígünk ezelőtt 29 esztendőkkel.

III. Az mint az előbbeni cikkelyre tett feleletünkben jelentettük, ezen helységnek eleink áltol lett megszállása üdéjekor ugyan előbb előliadott contractusunkban tett rendelése szerént, boldogúlt méltóságos püpök úr őexcellentiájának adózásunkat és kötelességünket mi is, mint eleink tettük. Skublics úrnak keze alá es- sésünkig akkor szám nélkül és terhes robotolásra vetettettünk, de azon úrnak keze alúl kiesvén és mastani uraságunk, azaz az apátúrság kezére jutván, szám nélkül szolgáltunk ugyan urbárium béhozattatása előtt is, és annak béjövetele után is úgy robotolni és minegy árendaképpen félhelessek egy-egy forintot, fer- tálosok 75 és így alább valók is heleikhez és javaikhoz alkalmaztatott mód szerént ki 50, ki 37 1/2 pénzeket fizetni kötelessek voltunk. Ugyanazért kezdődött ezen mastani szolgálotunk módja, ezen uraságunk ezelőtt 29 esztendőkkel keze alá esésenktűl fogva.

IV. Haszonvételei határunknak:

1. Az mi földeinket illeti ollyanyok, hogy azoknak nagyobb része búzát, átollyábon penig rosot megtermi.

2. Réttyeinkben, oly-oly diverticulumokban mindenkor sarjút is kaszálunk, mely- lyel, ha egy-egy gazdánok több teremne, ökröket is hizlalni lehetne. Az árvíz réttyeinkben soha kárt nem tészen.

3. Ha jószágunk, búzánk, rosunk, kukoricánk több teremne, Kanizsa, Keszthely és Szentgrót városok heléységünkhez nemigen messze lévén, eladhatnánk. Isten őszentfölsége kegyelméből bészüretölendő borainkat az szomszéd vármegyebéliek elhorgyák.

4. Jóllehet magunk határjában szűk, de mivel baksaházi határra is uraságunk enge- delmébűl minden fűbér nélkül reáhajthatunk, elegendő legelőhelyünk vagyon, mind vonyós marháinknak, mint teheneinknek.

169