Horváth Zita: Paraszti vallomások Zalában I. A Mária Terézia-kori úrbérrendezés kilenc kérdőpontos vizsgálata Zala megye három járásában - Zalai gyűjtemény 51. (Zalaegerszeg, 2001)
Paraszti vallomások - Kapornaki járás
II. Urbárimunk nem lévén, jobbágyi kötellessígünket mint jobbágyok, mint zselétek itten első numerus alat elölladott contractus szerént tettük, már három esztendeje vagyon, hogy ezen contractusra uraságunkal léptünk, azaz 1765-dik esztendőben ezen előliadott contractusunk előtt volt más is, mellyet hasonlóképpen második numerus alat iderekesztünk. Azon contractusunk erejével szállotuk meg ezen helységet, melynek értelme szerént kilenc holnapig tellyessíggel minden ro- bottul és adózásoktól mentessek voltunk, de utób következő két esztendőkben, úgymint 1757 és 1758-dik esztendőkben ki-ki közülünk hatnapi robotot szolgálni, avagy azt minden napján 15 krajcárról megváltom kötelessek lettünk. Utoly- lyára penig, azaz következendő 1759, 1760, 1761, 1762, 1763, 1764 esztendőkre még hat nappal többet szolgálni, egy forint 30 krajcár árendát fizetni, avagy hasonlóképpen minden napját ugyan 15 krajcárról megváltom kezdettük. III. Második punctumban első numerus alatt előliadott contractusunk szerént, mas- tan jobbágyok 24 napot akár marhávol, akár gyalog kívántatik szolgálunk és az előbbeni szokásban lévő egy forint 30 krajcár árendát béfizettyük, még azonföl- lül aratni három nap mégyünk. Zsellérek pedig, kiknek minden írott contractus nélkül az faluban szálionunk, házokat csinálnunk engettetett, 12 napi robotot szolgálunk és mi is aratni Szalaapátiban, három nap minden esztendőben, járunk. Ezen utóbb írtt és első numerus alat béadott contractusunk kezünkhez vételétől fogva kezdődött ez mastani szolgálotunk és adózásunk kötelessíge. IV. 1. Az mi földeinket illeti, mint jók annyira, hogy kevés vagyon bennek, mellyekben az búza meg nem terem, földeinket penig két marhávol megszánthottyuk. 2. Amidőn kukoricánk és jószágunk felessen terem, Kanizsa és Keszthely városok közel lévén, könnyen pénzé tehettyük. 3. Legelőhelünk magunk határjábon ámbár nem fölöttébb tágos, de mégis elegendő, mivel teheneinket, úgy rideg marháinkat máshová bélleni nem kínteleníttetünk. 4. Itatóhelünk esztendő által elgendő és alkalmatos vagyon. 5. Épületnek való fánk földesuraságunk engedelmébűl ingyen, úgy tűzre való fánk is vagyon elegendő magunk határjában. 6. Az közönséges helységnek két posonyi alá való jó földgye és réttye kis kaszásra való vagyon, melynek egy részét mindenkor kétszer, egyiket penig csak egyszer kaszálni lehet. 7. Helységünkhez közel számossab hegyek lévén, pénzt kereshetünk. 8. Jólehet helységünkben malom nincsen, de igen közeliévé Merenyén és Gara- bonczi falukban malmok lévén, azokban amidőn szükség, jószágoinkat megő- rülhettyük. 9. Az egyházi renden lévő uraknak tizedet nem adunk. 167
