Horváth Zita: Paraszti vallomások Zalában I. A Mária Terézia-kori úrbérrendezés kilenc kérdőpontos vizsgálata Zala megye három járásában - Zalai gyűjtemény 51. (Zalaegerszeg, 2001)

Paraszti vallomások - Kapornaki járás

Mihályberki részekben azon okbúi, hogy közel vannak trágyázni is lehet azokat, másként is természet szerént a többinél terménnyebbek is, legjobbak. Hegyallai, Csuriti, Kissmezzei földeink, mivel azokat nehezebben trágyázhattyuk, természetre sem olly jók, mint amellyeket föllebb előlszámláltunk, valamennyire alább- valók. Vízállósban lévő földeink pedig, mivel gyakorta a víz és a köd ell szokta rontani, legalábbvalóknak és leghaszontalanabbaknak tartyuk, de hány mérőt vessen ki-ki közülünk egy-egy hold szántóföldében, mivel régenten nem szoktuk megmérni a mag gabonát, nem tudhattyuk. Mast mindazonáltal miúlta ezen új urbárium őfölsége parancsolattyábúl kiadatott, minden egészhelyes gazdának 20 hold szántóföldé és nyolc szekérre való réttye, úgy nemkülömben félheles, fertálos és nyolcados jobbágynak heléhez képest ki vagyon szabva, hogy pedig ebbéli egy hold szántóföldében két posonyi köblöt vessen ki-ki, jól tudjuk.

VI. Ezen helységnek megszállása idejekor kiadott contractus szerént, kik azon időben itt laktak, készpénzbéli árendájokat béfízették, úgy hallottuk. Azután pedig a tekintetes nemes vármegye által kiadót urbáriumban, amint ell volt rendelve szolgálatunkat megtettük, mint szántást, mint más egyébb marhás szolgálatot két marhával végeztük, magunknak is úgy szántottunk. A robotra menetel, úgy a viszajövetel mindenkor a napi számhoz számiáltatott.

VII. Kilencedet földesuraságunknak sohasem adtunk, nem is hallottuk, hogy szomszéd uraságoknál bévett szokásban lett volna a kilencedadás, hanem irtásfölde- inktűl termésben és szőlleintktűl szabott hegyvámot adtunk, s adunk is. Egyházi tized sohasem volt helységünkben szokásban, ezeken kívül és mint már föllebb jelentett cikelyekben megírva vagyon, sem készpénbűl állyó, sem más ajándék színe alatt földesuraságunknak egyebet nem adtunk.

VIII. Volt ugyan ezen helységben nyolc házbúi állyó puszta zsellérhely, mellyek csakhamar, hogy házukat felépítették az mastani uraság parancsolattyábúl hányotta- tak ell azon okbúi, hogy maga residentionalis háza mellett veteményeskertnek alkalmatos helet máshúl nem talált. Ezen zsellér házülések helett rész szerént tulajdon cselédházaiban előbb is itt lakó fejszés zselléreket szállétott, rész szerént magok házaikban lakó zselérekre földeket és réttyeket felosztott. Nevezetessen az ellfoglalt nyolc holdbúi álló házülések helett Szunyogh Istvánnak egy holdot, Szabó Ferencznek négyet, Zvér Jánosnak egyet, Szabó Jánosnak egyet, Bécs Ferencznek kettőt, s ezen kilenc holdbúi állyó földek ollyanok voltak, akik majd egyik, majd másik jobbágynak kilencedben az uraság tisztyei által kiosztattak és senki heléhez kiadva nem voltak, hanem mindenkor megmaradott földeknek tartattak. Más egyébb külső szántóföldeikbűl és réttyeikbűl azon ellszél- lett jobbágyoknak Hermán János egy szekérre való rétet, Tótth András egy szekérre, Bécs Ferencz egy szekérre, Szakony Mihály két szekérre, Molnár János két szekérre, Kilingi Molnár három holdra való földet, Benedek zsidó pedig egy szekérre való rétet, Horváth István öt szekérre valót öszveséggel, Szabó Ferencz

164