Horváth Zita: Paraszti vallomások Zalában I. A Mária Terézia-kori úrbérrendezés kilenc kérdőpontos vizsgálata Zala megye három járásában - Zalai gyűjtemény 51. (Zalaegerszeg, 2001)

Paraszti vallomások - Kapornaki járás

ezelőtt huszonött esztendőkkel boldogult nemzetes Sidi Mihály uram áltol adatott, de viszvétetett contractus szerént hol dzenkét napokat szolgáltunk, hol két forint árenda füztésre vétettünk, mast pedig jobbágyi kötelessígünket már urbárium szerént mint gelsei zsöllérjei földesaszonyunknak, teszük. Aszerént mi is, nemzetes, vitézlő Bessenyei László uram emberei, írott contractusunk nem lévén, szóbéli edgyezés szerént ezelőtt tizenkétnapi szolgálotott tettünk, mast pedig urbárium szerént tizennyolc napokat szolgálunk. Azonképen én is, nemzetes Győrffy Ferenc uram embere, földesuramtúl írott contractusom nem lévén, majd kilenc esztendőktűl fogva szóbéli edgyezés szerént nyolc forént áren- dát füzetek, annakelőttö pedig még ezen földesuram keze alá nem jutottam az első numerus alatt beadott contractus szerént négy forint árendát füzettem. Végre mi is, Táplánfai Nagy Anna aszony boldogult tekintetes, nemzetes és vitézlő Besenyei László úr meghagyott özvegyének emberei, előbb, amint megmondottuk, semmi írott contractusunk nem lévén, mindenkor csak huszonöttnapi szolgálotot tettünk.

IV. Haszonvételei határunknak:

1. Ami földeinket illeti ollyanok, hogy áltollyában még az búzát, mint irtások lévén, mgtermik.

2. Réteinkben áltollyában, irátások lévén, sarjút is kaszálhotunk mindenkor, mellyel ökröket is hizlalni lehetne, réttyeinkben az árvíz soha kárt nem tészen.

3. Közel lévén kétórányi járóföldre Kanizsai város, ami elladni való jószágunk vagyon, bévivén folyóárán mindenkor elladhattyuk, sőt a kereskedők Kanisán vett és fölső vármegyékben hajtandó s. v. marhájokat helységünkön áltolhajtván, ella- dandó kukoricánkat minden üdőben, akinek vagyon, pénzé tehettyük.

4. Legelőhelyünk magunk határában elegendő vagyon.

5. Itatóhelyünk mindenféle marháinknak minden üdőben elegendő és alkalmatos vagyon.

6. Épületnek való fánk földesurunk engedelmébűl ingyen, úgy tűzre való fánk is elegendő vagyon magunk határjábon.

7. Amidőn maknak dísze vagyon, magunk határjában makkoltatásunk ócsóbb áron, mint kint valóknak, vagyon.

8. A közönséges helységnek egy kaszásra való réttye vagyon, mellyet ha korán for- gódunk kétszer megkaszálhottyuk.

9. Tizedet semmiféle papi uraknak nem adunk.

Karói és fogyatkozásé határunknak:

1. Káposztáskertyeink nincsenek.

2. Szőlőhegyünk helységünk határjában nincsen.

3. Malomban, mivel magunk helységében nincsen, olykor három-, négy-, néha pedig nyolc-, kilencóránnyi való földre is jószágunkat malomba vinni kintelenít- tetünk.

130