Horváth Zita: Paraszti vallomások Zalában I. A Mária Terézia-kori úrbérrendezés kilenc kérdőpontos vizsgálata Zala megye három járásában - Zalai gyűjtemény 51. (Zalaegerszeg, 2001)

Bevezetés - A jobbágyság útja az úrbérrendezésig

néhol békés eszközökkel történt Brunswick Antal kancelláriai tanácsos és egyszersmind királyi biztos közreműködésével, néhol a katonaság bevonásával.

A Festetics által kidolgozott tervezettel az uralkodónő elégedetlen volt és végül hosszas vita után, amelyet a magyar kormányszékekkel folytatott, született meg az 1767. január 23-án kibocsátott úrbéri rendelet. Az úrbérrendezés okaként három dolgot szokás megemlíteni. Elsősorban a felvilágosult abszolutizmus jobbágyvédő politikáját, amely a felvilágosult tanoktól vezérelve a közjó (bonum publicum) elvét szem előtt tartva nem engedhette, hogy alattvalói emberhez méltatlan körülmények között éljenek, különösen igaz ez Mária Teréziára, aki „jó szívétől” vezéreltetve lépett fel a jobbágyok védelmében. A másik ok az, hogy a hétéves háború után (1763) az uralkodó emelni akarta az adókat, amihez azzal az indokkal nem akart hozzájárulni a nemesség, hogy a „szegény adózó nép” (plebs misera contribuens) már a mostani adókat sem képes fizetni. Erre az uralkodó azt válaszolta, ha csökkennének földesúri terhei az állami adót is fizetni tudná. Vagyis az adóalany védelmét szokták még megemlíteni, valamint a dunántúli parasztmegmozdulásokat.

11