Zala megye archontológiája 1138-2000 - Zalai Gyűjtemény 50. (Zalaegerszeg, 2000)
Zala megye közigazgatása 1849-1860
jól termő területet. A megyefőnök 1849. december 13-án utasította Bogdán György és Gábelics Imre szolgabírókat, hogy a náluk levő hivatalos iratokat adják át Várasd vármegyének, s az ottani megyehatóságnál érdeklődjenek, hogy hivataluk megszűnte, mert erre vonatkozólag Zala megye főnöke sem utasítást, de még csak útmutatást sem tud adni, a két szolgabíró hűségnyilatkozattal is felérő válaszlevelében Zala vármegye kezébe teszi vissza hivatalát, mondván, a megye megbízásából kapták, ők e megyét szolgálták, hivatalos irataikat Zala megyének hajlandók csak átadni. Ezt később meg is tették. 25 Windisch-Grätz katonai kormányzata idején ugyan még felmerült, hogy a vármegyei tisztikar a királyi biztos közbenjárását kérje a Muraköz visszacsatolása érdekében, de ez ügyben akkor felterjesztés sem történt, később pedig úgysem lett volna értelme — s meg sem merte kísérelni senki ennek felvetését a Bachrendszer idején. A definitívum bevezetése előtti határkorrekciónál szóba sem került. Az Októberi Diploma kibocsátása után Zala vármegye újjászervezése hosszú heteket késett, ugyanis a vármegye közönsége feltételként Muraköz visszacsatolását követelte. Végül 1860. december elején megindultak az előkészítő tárgyalások és 1861. márciusában Zala megye ismét kiegészült a több mint egy évtizede elcsatolt területtel. 26 A megye egészét érintő változáson kívül jelentős a megyehatáron belül történt, a járásokat érintő változtatás is. Az 1849 előtti járásokból csak hármat, a zalaegerszegit, a nagykapornakit és a tapolcait hagyták meg. A területileg kisebb megyében is hat já-rást hoztak létre. A már említett három járáson kívül kialakították a sümegit, az alsólcndvait és a nagykanizsait. A területi beosztás sokkal kedvezőbb volt, mint a feudális kori járásoké. A központ a legtöbb lakost számláló helység lett, általában a járás földrajzi középpontjában, a jelentősebb forgalmú utak elágazásánál, találkozásainál, viszonylag jelentős kézművesiparral rendelkező helyeken. Sikerült elérni azt is, hogy a járásokban a központtól legtávolabb fekvő helység is egy nap alatt elérhető legyen, az oda és visszautazást is figyelembe véve. Ez szükségszerű volt a helyhez kötött közigazgatási hivatalnál, ahol a munkaidő kötött. A nagykapornaki járás székhelyét ugyanezen elveknek és gyakorlatnak megfelelően 1854-ben Pacsára helyezték át, de a járás területe nem változott. A provizórium végén működő szervező bizottmányok tovább módosították a megye, valamint a járások határait azzal, hogy a Balaton-felvidéken, a megye legkeletibb részén hét községet: Alsóőrsöt, Csopakot, Felsőőrsöt, Kövest, Lovast, Nosztorit és Paloznakot Veszprém megyéhez csatolták, és a meglévő hat járás mellé még kettőt szerveztek. Ekkor jött létre a keszthelyi és a bánokszentgyörgyi járás. A keszthelyi járást a nagykanizsai cs a sümegi járás községeiből, a bánokszentgyörgyit a zalaegerszegivel, alsolendvai, nagykapornaki (pacsai) és nagykanizsai járások községeiből 25 ZML Megyefőnöki ír. XVI. 1849-50. 26 Szabad György: Forradalom és kiegyezés válaszútján. Bp, 1967. 205. p.
