Zala megye archontológiája 1138-2000 - Zalai Gyűjtemény 50. (Zalaegerszeg, 2000)
Zala megye közigazgatása 1750-1790
képp magán földesurak lekötelezettéi legyenek, és ha a tiszti ügyészek a megyei földes urakhoz bárminő szolgálati viszonyban állanak, erről azonnal tettleg lemondani köteleztessenek [...]. Hogy pedig az alispán, jegyző és egyéb hivatalnokok megválasztásában az ország törvényeinek elég tétessék, gondosan felügyelendnek, és ezért a jegyzőket s egyéb tiszti személyeket korántsem magánosan a főispánok választják, hanem a mondott jegyzők, hasonlag a többi hivatalnokok s alispánok az egész vármegye egyetértésével lesznek megválasztandók, ugyanez azon esetben is, midőn tisztújítási időszak közben valamelyik vármegyei hivatalnok halála, előléptetése, avagy lemondása következtében a főispán által mások helyettesíttetnek, a következő tisztújítás alkalmával hasonlóan kellőképpen megtartandó...". II. József 1785. március 1-jei dátummal felfüggesztette a megyék élén lévő főispánokat, egyidejűleg eddigi fizetésük folyósítását is megtiltotta a vármegyéknek. Zala megye, és egyben a zágrábi kerület élére július l-jétől kezdődően Balassa Ferenc grófot nevezte ki, akit a közgyűlés ez év július 18-án iktatott be hivatalába. 10 Balassa, aki 1736-ban Kékkőn született, húsz éves korától, mikor is tanácsosi rangot kapott, jelentős karriert futott be. 1756-1785-ig a helytartótanács tanácsosa, 17621785-ig Szerem megye főispánja, 1763/1764-ben szlavóniai egészségügyi biztos, 17691807-ig titkos tanácsos, 1783-1785-ig kamarai elnök, koronaőr és kincstartó, 17851790 között horvát bán, főkapitány és a zágrábi kerület főkapitánya; 1791/1792-ben pedig illír udvari kancellár volt. 11 A főispán helyettese a vármegye tényleges első embere, az igazgatás és a jogszolgáltatás irányítója az alispán. Öt — miként a többi tisztségviselőt — a vármegye generális congregatioja választja. Bár az 1729:15. tc. korlátozta a vármegyék azon jogát, hogy két alispánt válasszanak, de miként korábban, úgy időszakunkban is a vármegye ezt tette. Továbbra is fennállt az a kialakult gyakorlat, hogy köztük a munkamegosztás elsősorban a bíráskodásban mutatkozott meg. A polgári törvényszéken általában az első, míg a büntető sedrián a másodalispán elnökölt. Lényeges változás a korábbiakhoz képest, hogy jelölésükkor és megválasztásukkor már nem csupán a birtok adta tekintély, hanem egyre inkább a korábban betöltött kisebb hivatalok is rangot biztosítottak. Ez azt jelentette, hogy az 1750-es évektől kisebb bu-tokosok is jelentős hivatali karriert futhattak be. így pl. Spissich János és szűkebb családja nem tartozott a megye jelentős birtokosai közé. Spissich 1773. április 14-én lépett megyei szolgálatba, mint másod aljegyző, 1781 és 1786 között pedig számvevő volt. A Józsefi időszakban is tovább szolgált, mint a megye főjegyzője. 1790-ben az újjáalakuló vármegye első alispánná választotta. Működésével nyilván elégedettek voltak, hisz 1795 májusában megerősítették tisztségében. 10 Hajdú 1983. 206-207. p. 11 A Balassa család levéltára. (Összeállította Kállay István, Pataky Lajosné) Bp., 1972. (Levéltári Leltárak 55.)
