Zala megye archontológiája 1138-2000 - Zalai Gyűjtemény 50. (Zalaegerszeg, 2000)

Zala megye közigazgatása 1541-1750

egyes tisztségek A megyei önkormányzat élén a főispán (supremus comes) állt, akit mindig az uralkodó nevezett ki, biztosítva a központi hatalom befolyását és az intézmény királyi eredetét. A főispáni tisztet legtöbbször a megyében legnagyobb birtokokkal rendelkező főúr viselte, aki igyekezett azt elsőszülöttjére, vagy legalább is közeli rokonára átörökíteni. A feltétlen lojalitás alapvető követelmény volt. Zalában a 16-18. század folyamán a Zrínyi, Bánffy, Esterházy és Althan családoknak sikerült egynél több főispánt felmutatni. Bánffy Kristóf és István, valamint Esterházy Gábor és József esetében kimutatható, hogy még a főispán életében sor került az utód királyi kinevezésére. A főispánok többnyire országos hivatalokat is betöltöttek, így gyakran éltek távol megyéjüktől. Zalában (talán éppen a török közelléte miatt) a 17. század végéig a folyamatos távollét kevésbé volt jellemző. A megyével a főispánok az alispán(ok) révén tartották a kapcsolatot. Korán kialakult az adminisztrátori intézmény, amely lehetővé tette, hogy a kiskorú főispán helyett az uralkodó egy bizalmasa irányítsa a főispán nagykorúságáig az ügyeket.

37 Fizetésüket a 18. századtól ismerjük. 1713-ban 1100, 1728-ban már 1500, majd 2000 forint. A főispán után rangban és a feladatok nagyságrendjében az alispán (vicecomes), Zalában alispánok következtek, a főispán helyettesei, a megyei közigazgatás és igazságszolgáltatás gyakorlati irányítói. A főispáni familiárisból évszázados fejlődés során alakult ki a tőle formailag független, elsősorban megyéje érdekeit szem előtt tartó tisztviselő, a személyes kötődés azonban később is gyakran kimutatható. Az alispánokat általában a megyebeli tekintélyesebb, a 17. században rendszerint a várral is rendelkező nemesek közül választották. Szakképzettségük révén a 18. század elejétől kerültek kisebb vagyonú tisztviselők az alispáni székbe, így Tarányi Ferenc és Nagy Mihály. Érdekes módon mindkettőjüket az adószedői poszt tartós és sikeres betöltését követően választották meg a tisztségre. Az alispánok szerepét a megye életében mutatja, hogy az egyik országgyűlési követet többnyire közülük választották. A két alispán közötti munkamegosztás részben területi, részben feladatköri elhatárolás alapján történt. A polgári törvényszék elnöke általában a rendes, a büntetőtörvényszéké a helyettes alispán volt. Mivel az Ordinarius és substitutus megkülönböztetést a jegyzőkönyvekben nem következetesen használták, ezért elkülönítésük az adattárban nem volt lehetséges. Az 1729. évi 15. tc. korlátozta a két alispán választásának gyakorlatát, megszüntetni azonban korszakunk végéig nem tudta. Fizetésükre utalást Ferdinánd 1550. évi dekrétumának 31. és Miksa 1567. évi törvényei 10. cikkelyében találunk. Ezek szerint az alispánoknak egyenként 12, a szolgabíráknak négy, a jegyzőnek egy-két forintot kell az adóból megfizetni a beszolgáltatás körüli fáradozásaikért. A szövegből nem derül ki egyérteknűen, hogy Legtovább Batthyány Lajos 1721-1733 között.