Zala megye archontológiája 1138-2000 - Zalai Gyűjtemény 50. (Zalaegerszeg, 2000)
Zala megye közigazgatása 1541-1750
betöltő, de a 16. század végére helyi jelentőségűvé váló ákosházi Sárkány, a csébi Pogány, gersei Pethő, pölöskei Eördögh, osztopáni Perneszy, berekszói Hagymásy, nádasai Darabos, tóti Lengyel családok tagjai, mint várral is bíró jómódú nemesek viselték a megye fontosabb posztjait. A nyugati nagybirtoktömböt az egytelkes nemesek zónája szegélyezte, 126 helységben 813 család a Szentgyörgyvölgye, Zalabér, Egerszeg, valamint az Egerszeg-Tófej és a Hetes—Rádó vonaltól délre eső területen. Anyagi helyzetük erősen differenciált volt. A megye portáinak tizedét bktokolták egyházi személyek és testületek, 53an 575,5 portát. A 100 portán felüli veszprémi püspökség mellett, amely 14 helységben 155 portát bírt, a veszprémi, győri, vasvári káptalan, a kapornaki, zalavári bencések, a türjei premontreiek, az örvényesi, csáktornyai pálosok tartoztak e körbe. A porták pusztulása a 16. század közepén még elviselhető mértékű volt, a 417 puszta telek az összes portaszám tizedét sem érte el. Többségük a veszélyeztetettebb Kanizsa és Egerszeg környékén, lus- és középbirtokon feküdt. A megye 1549. évi bútokosainak kétharmada korábbi, legkésőbb a 15. században meggyökeresedett családok leszármazottja volt. A jelentősebb egyházi birtokosok megtartották középkori eredetű jószágaikat. Új urakhoz a portáknak mintegy negyede került házasság, zálog, vétel, szervitori szolgálat révén. A nagybirtokosok közül a már említett Zrínyi család, Salm Miklós és Nádasdy Tamás volt új birtokos, utóbbiak házasságaik révén. A középkori megye 36 mezővárosából 30-at vett számba az 1549. évi összeírás. Közülük a jelentősebbek Zalaegerszeg, Kanizsa, Sümeg, Tapolca voltak. Előbbi korszakunkban végig a veszprémi püspök birtoka, csak 1776-ban, a szombathelyi püspökség kialakításával került az újonnan kinevezett püspök kezére. Nagykanizsa Kanizsai, majd Nádasdy birtok volt, amelyet Kanizsai Orsolya, Nádasdy Tamás nádor özvegye 1568-ban adott át a felvidéki Csejte és a Sopron megyei Borsmonostor fejében az uralkodónak a Szigetvár elestével kulcsfontosságúvá váló vár királyi kézben tartására. 9 A vár és környéke 1600. októberében mégis török kézre került, Kanizsa csaknem 90 évig török uralom alatt állt. 1690. április 13-án adták át török védői Batthyány II. Ádámnak. A város jogállása egy ideig bizonytalan volt. Kezdetben a bevonuló császári katonaság volt a hatalom birtokosa, majd a többi újonnan visszafoglalt területhez hasonlóan a bécsi Udvari Kamara, illetve a joghatósága alá tartozó budai Kamarai Felügyelőség, majd 1690. július 13-tól a Kamarai Adminisztráció irányítása alatt állt. 111 1703-ban a várat lerombolták, a város vétel útján 12.500 forintért örök jogon báró Gracich Jakab tulajdonába került. Kanizsa tehát soha, időlegesen sem volt szaNagykanizsa 1994. 300. p. Dr. Rózsa Miklós: A kanizsai Városi Tanács igazgatási és bírói tevékenysége báró Gracich Jakab földesurasága idején (1704-1717). (Nagykanizsai Honismereti Füzetek 23.) Nagykanizsa, 2000. 112. p. (A továbbiakban: Rózsa 2000.) 5-6. p.
