Zala megye archontológiája 1138-2000 - Zalai Gyűjtemény 50. (Zalaegerszeg, 2000)

Zala megye közigazgatása 1541-1750

Források A vármegyek közigazgatási tevékenységének megismerhetősége összefügg az írásbeliség térhódításával. Az ügyintézésben a szóbeliségnek a 17., a járások szintjén a 18. század végéig jelentős szerepe volt. Számos közirat állandó őrzőhely híján a megyében vezető szerepet játszó családok leveles ládáiba került, rosszabb esetben elveszett, megsemmisült.

3 A közgyűlési és törvényszéki bejegyzések sora, a jegyzőkönyvezés aló. század derekán indult meg. Zalában 1555-ből egy, 1558-ból három, 1562. és 1580. között összesen hat közgyűlés anyaga maradt fenn, a nyolcvanas évekből évente átlagosan kettő-három, a kilencvenes évekből a törvényszékekkel együtt hatüz, 1598-ból tizenöt, 1601. februárja és 1608. között egy sem. A tisztviselők, elsősorban a hivatalos ügyiratokat őrző alispánok és jegyzők örököseitől több alkalommal vettek át köziratokat az utódok. 1618. október 28-án peleskei Eördögh Simon alispán jelentette, hogy nyugta ellenében átvette az ágyban fekvő, súlyos beteg korábbi jegyzőtől a megyére vonatkozó hivatalos és peres iratokat, majd átadta őket utódjának, aki pecsétjével bizonyította hiánytalanságukat. 1634. április 6-án a Töthössy Gábor néhai jegyző után maradt hivatalos és peres iratokat, nyugtákat nyolc irattartó zsákban vették át.

4 A 17. század végén a felszabadító háborúk zűrzavaros időszakában a jegyzőkönyvek elvesztek, néhány piszkozati példány maradt csak meg a közgyűlési iratok között. 1716-tól a jegyzőkönyvek sora folyamatosan fentmaradt, kutatható. Területi változások, birtokviszonyok A történeti Zala megye területe korszakunkban keveset változott. Kanizsa elfoglalásával (1600) egy keskeny sáv 1690-ig az Oszmán Birodalomhoz került, így a török hódítás határvonala részben a megye területén, Kanizsától a Balaton felvidék irányába húzódott. A „Kanizsával szemben fekvő várak": Légrád, Csáktornya, Lenti, Szécsisziget, Egerszeg, Sümeg az országos védelmi rendszer fontos elemei voltak. Megalakításra került a kanizsai vilajet, amelyhez a környék néhány tucat faluja mellé más vilajetektől is csatoltak területeket. A megye területének legnagyobb része tehát végig a megyei közigazgatás fennhatósága alatt maradt. Ennek ellenére településcinek többsége önként vállalta a „török adót", még a magyar végvárak közveden közelében is, viszonylagos békességének megváltását remélve.

5 1596 és 1715 között a megyét 3 Fára József: Zala megye levéltára I. In: Levéltári Közlemények 1935. 220-221. p. 4 Turbuly 1994/1. 26. p. 3 Nagykanizsa, városi monográfia I. (Szerk: Béli József, Rózsa Miklós, Rózsáné, Lendvai Anna) Nagykanizsa, 1994. Benne: Vándor László: Kanizsa története a honfoglalástól a