Zala megye archontológiája 1138-2000 - Zalai Gyűjtemény 50. (Zalaegerszeg, 2000)

Zala megye közigazgatása a kezdetektől 1541-ig

A fentebb feltett második kérdésre is csak részben lehet válaszolni. A középkori vármegyei igazgatás általános modellje szerint az országos méltóságviselők vagy bárók közül a király által kijelölt ispán mellett a vele familiárisi viszonyban álló, várnagyai vagy tiszttartói közül kiválasztott alispán alkották a megye vezetését. Az ispánok névsorát végigtekintve láthatjuk, hogy egy részük számára nem tényleges tisztség, hanem honor volt zalai ispánságuk, ezt legjobban példázza 1372-ben Toldi Miklós esete, akinek valószínűleg semmi köze nem volt Zala megyéhez. Jelölt ki viszont a király a megye élére ispánt Zala főúri, helyben birtokos családjaiból is. A Kanizsaiak a család kihalásáig viselték ezt a tisztséget, a gersei Pethők a XV. század végéig, amikor kikerültek a bárói rendből, az alsolendvai Bánffyak viszont a XIV. századtól a XVI. század végéig sokszor ültek a megye főispáni székében. A Mohács előtti utolsó főispán, ákosházi Sárkány Ambrus nem volt arisztokrata, tehetős zalai köznemesi családból származott, éppen úgy, mint a kettős királyválasztás korának főispánjai: devecseri Csoron András és pölöskei Ördög Mátyás. 1541-ben került viszsza a főispáni méltóság az alsolendvai Bánffy testvérekkel a főrangú családokhoz. A XV. században bukkannak fel az alispánok között azok a családok — a tóti Lengyelek, a szenterzsébeti Terjékek, a szántói Botkák, a Hásságyiak, a Kávásiak, a Csányiak, az ákosházi Sárkányok és pölöskei Ördögök -, akik a megye bene possessionatus nemességének a tagjai voltak és néhány évszázadra meghatározták a megye hivatalvállaló nemességének a körét. Mellettük a XIII. század végétől jelentek meg a szolgabúák, a helyi nemesség képviselői, akiket egy 1267. évi törvény alapján a környékbeli nemesek (conprovinciales) közül választottak. Ez utóbbiak Zalában is a közép- és kisnemesek közül kerültek ki, nem véletlen, hogy névsorukat tanulmányozva és összevetve az alispánokéval, nem találunk köztük azonos neveket. Jóllehet, konkrét adatunk kevés van rá, biztosra vehetjük, hogy a mohácsi csata után a megye nem szűnt meg működni. 1526. szeptemberének végén Zala, Somogy, Baranya és Pozsega megyék nemesi közgyűlése Frangepán Kristóf hadvezértől kért segítséget.

28 Zala főispánja, ákosházi Sárkány Ambrus elesett a mohácsi csatában, utána hosszú évekig ismeretlen a főispán személye. A Mohács utáni megyei tisztségviselőkre vonatkozó, jóllehet nagyon kevés adat alapján mégis joggal feltételezhetjük, hogy legalábbis 1541-ig a vármegye változatlanul működött. Bilkei Irén: Zala megye nemessége a Mohács utáni két évtizedben. In: Zalai történeti tanulmányok. (Zalai Gyűjtemény 42.) (Szerk. Káli Csaba) Zalaegerszeg, 1997. 22. p. IS