Zala megye archontológiája 1138-2000 - Zalai Gyűjtemény 50. (Zalaegerszeg, 2000)

Zala megye önigazgatása 1910-1950 között

tisztviselőt magasabb rangú állásra nevezték ki tiszteletbelinek, így például a szolgabírók rendszerint tiszteletbeli (tb.) főszolgabírók voltak.

56 Minden hatalom számára fontos, hogy a közigazgatás stabil legyen, olyan hozzáértő szakemberekből álljon, akik élethivatásuknak tekintik a tisztviselői pályát. Ennek megteremtésében mindig fontos szerepe volt a fizetség nagyságának és módjának. A hivatalnokok díjazásának alapelvei közé tartozott a kiszámíthatóság, a ranggal és az eltöltött idővel arányos illetménynövekedés, az értékállóság - amely mindig biztosítja a megfelelő társadalmi presztízst -, valamint a szolgálattal összefüggő privilégiumok, természetbeni juttatások olykor bonyolult rendszere. Míg korábban az állami és önkormányzati tisztviselők külön rendszer szerint kapták mindenkori illetményüket, ezt az 1904:X. tc. megszüntette és az 1893:IV. tc. által bevezetett, de akkor egyelőre csak az állami tisztviselőkre kiterjesztett fizetési rendszert alkalmazták 1904-től egységesen mindenkire. Ez azt is jelentette, hogy az önkormányzati tisztviselők fizetését ezután az állam viselte.

57 Az említett fizetési rendszer a tisztviselőket 11 fizetési osztályba, azon belül általában három fizetési fokozatba sorolta be. A megyei tiszti személyzet javarészt az V-IX. osztályokba, míg az altiszti személyzet a X-XI. osztályokba nyert besorolást.

58 A világháború utáni első státuszrendezést az 1923:11. tc. hajtotta végre. Ez a törvény a különböző funkciókat a következő osztályokba sorolta be; alispán: V, főjegyző: VI., árvaszéki elnök: VI, tiszti főügyész: VI, másodfőjegyző: VI-VII., főszolgabíró: VI-VII, árvaszéki ülnök: VI-VIII., aljegyző és szolgabíró: VIII-X., tiszti főorvos: VI-VII, főlevéltárnok: VII-IX. A besorolással járó fizetést mindig külön rendelet határozta meg. A háború utáni infláció a húszas évek első felében teljesen szétzilálta a korábbi stabil fizetési táblázatokat, 1926-ig a pengő egyenérték bevezetéséig állandóan — a végén már exponenciális méretekben — változott a javadalmazás. Az addig páratian méretű infláció leküzdése után a 7000/1925. M. E. sz. rendelet teremtett rendet a fizetések terén. A rendelet mellékletét képező táblázat még koronában adta meg a fizetéseket, amelyeket a váltási arány figyelembevételével (1 pengő = 12.500 korona) lentebb pengővé transzformáltunk. A kapott eredményeket az alább citált 1927-es fizetési rendelet is megerősíti, mivel abban az 1925-ös fizetésrendezés „eredményét" is szerepeltették, mégpedig pengőben, a jobb összehasonlíthatóság érdekében. A jogszabály a különböző fizetési osztályokhoz (fokozatok szerint) a következő — havi — összegeket rendelte 1925-ben; V.: 592-672 pengő, VI.:408-504 pengő, VII.: 300-364 pengő, VIII.: 228-260 pengő, IX.: 172,8-204 pengő, X.: 148164 pengő, XI.: 124-140 pengő. Két évvel később a 9000/1927. M. E. sz. rendelet 56 Egyed 1929. 177. p. 57 Magyary 1942. 272. és 408. p. Vö. Meznerics István—Torday Lajos: A magyar közigazgatás szervei 1867-1937. Budapest, 1937. 60. p. 58 Egyed 1929. 88. p.