Zala megye archontológiája 1138-2000 - Zalai Gyűjtemény 50. (Zalaegerszeg, 2000)

Zala megye közigazgatása 1861-1910

hatóságokat a Nagykanizsai Királyi Törvényszék és az annak fennhatósága alá tartozó járásbíróságok előtt kellett képviselni. A főispán nevezte ki a választott tisztviselőkkel azonos időtartamra, vagyis hat évre, s szükség esetén a rendes tiszti ügyészt is helyettesíthette. Utasításait ez utóbbitól kapta, a többi tisztviselőéhez hasonló fizetésben nem részesült, munkáját a megyei pénztárból kiutalt, évi 300 Ft-os tiszteletdíjjal honorálták. Mindez a rendes tiszti ügyész hatáskörét egyéb vonatkozásban nem módosította. A tiszti ügyész számára jelentős könnyítést hozott, hogy a tiszteletbeli tiszti ügyészre bízott ügyekben nem kellett állandóan Kanizsára utaznia. Ennek azonban az volt az ára, hogy eddig élvezett évi 1200 Ft-os fizetését 900 Ft-ra szállították le.

89 A szabályrendelet következő fontosabb fejezetét a pénztári hivatal és a számvevőség teendőinek részletes leírása alkotta. Eszerint az árvapénztár kivételével a megye összes pénztárát — beleértve a tisztviselők nyugdíjintézeteinek pénztárait is — a fő- és alpénztárnok kezelte. A főpénztárnok vigyázott a pénztár őrizetére bízott szerződésekre, kötelezvényekre és leltárakra, ezenkívül nyilvántartotta a pénztári állam- és magánkötvényeket, felügyelt ezek kisorsolására, lejáratára és kellő biztosítására. A számvevőség — élén a főszámvevővel, s a hozzá beosztott alszámvevővel — rendkívül sokrétű feladatot látott el. A számfejtéssel és a számvitellel, valamint a pénzkezelés általános ellenőrzésével kapcsolatos összes tennivalót ráruházták. A főszámvevőnek számvizsgálói minőségében meg kellett vizsgálnia a megyei házipénztárról és a megyei összes alapokról vezetett számadások mellett a községi számadásokat, illetve a megyei tiszti és községjegyzői nyugdíjintézetek számadásait is. O ellenőrizte és érvényesítette a megyei házipénztárt és az egyes alapokat terhelő számlákat, valamint a tisztviselők útiszámláit. Elkészítette a megyei költségvetést, átnézte a községi költségvetéseket, s eközben arra is odafigyelt, hogy a községek ne vessenek ki túl magas községi pótadót. Tagja volt minden olyan megyei küldöttségnek, amelynek munkája során pénzügyi kérdések felmerültek. Evenként megnyitott leltárt vezetett a megye összes épületéről, ingó és ingadan vagyonáról, nyilvántartotta a szolgaszemélyzet ruháit és felszerelési cikkeit, kiosztotta a tisztviselők és a segédszemélyzet részére beszerzett irodaszereket. A feladatokat az alszámvevővel egymás közt arányosan megosztották. Ezután a levéltárnok, a járási főszolgabíró és a szolgabíró teendőinek öszszefoglalása következett. A levéltárnok mint a megye levéltárának őre és gondviselője a levéltárba elhelyezett iratokra, törvényekre, könyvekre és egyéb tárgyakra vigyázott, az iratokról és okmányokról szükség esetén hivatalos másolatot készített. A járás első tisztviselője a főszolgabíró volt, aki járásában az ügyvitel egészének rendjéért felelt. Hatáskörének kijelölésénél visszautaltak az 1886. évi törvényhatósági törvényre, majd az ott leírtakat néhány kiegészítéssel pontosították. Kiemelték a községek feletti felügyeleti jogkörét, amelynek révén neki kellett gondoskodnia arról, hogy azok a törvények és szabályrendeletek által előírt kötelezettségeiknek eleget tegye89 ZIVIL Kgy. jkv. 1883. október 29. 143. sz, 1886. augusztiis 9. 127. sz.