Zala megye archontológiája 1138-2000 - Zalai Gyűjtemény 50. (Zalaegerszeg, 2000)
Zala megye közigazgatása 1861-1910
egyes járásokba, s ha indokoltnak látta, közgyűlési felhatalmazás nélkül át is helyezhette őket. A törvény a főispán jogait a törvényhatóság területén működő állami szervek fölé is kiterjesztette. 1876-ig egyáltalán nem ruháztak rá állami közigazgatással kapcsolatos feladatokat. 1876-tól a közigazgatási bizottság elnökeként összeköttetésbe került az állami közigazgatás helyi szerveivel, de a bizottságtól független, önálló jogokkal nem rendelkezett. 1886-tól a törvénykezési szervek kivételével a törvényhatóság területén létező valamennyi állami közeg eljárásáról jelentést tehetett az illetékes miniszternek, s tőlük az egyes konkrét ügyekben felvilágosítást is kérhetett. Ezenkívül az állami közigazgatási állások betöltésénél, valamint az előléptetéseknél személy szerinti javaslatokat tehetett. Ezzel a kormányhatalom helyi megszemélyesítőjeként lényegében felettesévé vált az állami közigazgatás középfokon működő vezetőinek és beosztottjainak. Befolyása a törvényhatósági bizottság munkáját illetően is megnövekedett. Már nemcsak a közgyűléseken elnökölt, hanem a közgyűlési döntéseket előkészítő állandó választmánynak is elnöke lett. (Korábban az alispán töltötte be ezt a funkciót.) Míg rendkívüli közgyűlést az alispán csak kivételes esetben és „a mutatkozó szükséghez képest" hívhatott össze, a főispán ezt bármikor megtehette. Ugyanakkor felülvizsgálat végett felterjeszthette az illetékes miniszterhez a közgyűlési határozatok bármelyikét, ha ügy vélte, hogy az törvényt, vagy valamilyen miniszteri rendeletet sért, illetve az állam érdekeire nézve sérelmes. Ezeket a határozatokat csak miniszteri jóváhagyás után lehetett végrehajtani. A törvénybe ütközőnek vagy a helyi viszonyok miatt célszerűtlennek tartott kormányrendeletek ellen megmaradt a törvényhatóságok felirati joga. Az ilyen rendeleteket azonban — ugyanúgy, mint eddig - az illetékes miniszter követelésére vagy a hozott törvényhatósági határozat foganatosításának másodszori eltiltása után végre kellett hajtani. Ujat jelentett az a rendelkezés, amely szerint az illetéktelenül hozott vagy törvénybe ütköző határozatokat a kormány megsemmisíthette. A megsemmisítéssel egyidejűleg új eljárást rendelhetett el, s ha ez nem vezetett célra és a törvények értelmében intézkedni kellett, közérdekű ügyekben határozatot is hozhatott. A megsemmisítést kimondó miniszteri rendeletekre a felkati jog nem terjedt ki. Mindennek kiélezett politikai helyzetekben jelentősége lehetett. Az országgyűlés által meg nem szavazott adók behajtására és a meg nem ajánlott újoncok kiállítására vonatkozó rendeleteket a törvényhatóságok továbbra sem voltak kötelesek végrehajtani. Önkormányzati hatáskörben alkotott szabályrendeleteiket viszont a kormány — az eddigiektől eltérően — 1886-tól ellenőrzése alá vonta. A törvény ugyanis előírta az illetékes miniszter által láttamozott bemutatási záradékot, amelynek hiányában a szabályrendeletet nem lehetett kihirdetni és végrehajtani. 86 Mindezen rendelkezések a központosító törekvések jegyében születtek, s az állami befolyás növelését célozták. Az álSarlós 154-165. p.; Csizmadia 178-181. p.; a törvény szövegét lásd: Magyar Törvénytár 1884-1886. évi törvénycikkek. Budapest, 1897. 367-404. p.
