Zala megye archontológiája 1138-2000 - Zalai Gyűjtemény 50. (Zalaegerszeg, 2000)

Zala megye közigazgatása a kezdetektől 1541-ig

határvonal osztotta ketté, a megye nemesei többször hangsúlyozták, hogy a folyó keleti vagy nyugati partján túli rész képviseletében gyűltek össze. Annak a jelenségnek, hogy a megye nyugati részén nem alakult ki sedriaszékhely, az lehet a magyarázata, hogy egyrészt ezen a területen két hatalmas nagybirtok, a Bánffyaké és a Kanizsaiaké terült el, a megye középső részén pedig zömmel kisbirtokos nemesek éltek, akik nem voltak jelentős tényezői a sedriának. A sedria napja - gyakorlati okokból - sokszor esett egybe a heti piac vagy vásár napjával, amikor egyébként is sokan gyűltek össze. Holub József összegyűjtötte a középkori zalai törvényszékekről szóló okleveles adatokat, így ismert, hogy Kapornakon csütörtökön, Renneken pénteken, Tapolcán szerdán, Szántón hétfőn és Szentgróton szerdai napokon tartottak sedriát.

14 Mint már fentebb volt róla szó, a középkori nemesi vármegye közigazgatási feladatai eltörpültek az igazságszolgáltatással kapcsolatosak mellett, ezért csak néhány mondat erejéig említjük őket. A királyi rendeletek és törvények kihirdetése az ítélőszéken történt. Ezek nagy része pénzügyi és katonai vonatkozású volt, az ebből következő, a megyére háruló feladatokat a jelen kötet következő tanulmányai ismertetik részletesen. A kamara haszna (lucrum camerae) adót, ami Károly Róbert óta állami adó, és a Zsigmond óta létező hadiadót (dica, subsidium, taxa, contributio) a királyi rovok és adószedők (dicatores, exactores) és vetették ki, behajtását azonban a megyékre bízták. A megyék vagy a szolgabírákat a királyi adószedők mellé rendelve, vagy saját maguk közül jelölve ki embereket, szedték be az adót. A megyei adószedő tisztsége azonban csak a XVII. században állandósult, jelen időhatárok között nem feladat vele foglalkozni.

15 y\ megye tisztségviselői A nemesi vármegye élén továbbra is a megyésispán állt, szokásos latin neve comes comitatus. Az irodalomban gyakran egyszerűen csak ispánnak (comes) emlegetik. A főispán (suprcmus comes) elnevezés a XV. században bukkant fel először, de általánossá csak a XVI. században vált. A terminológiai változatosságot jelzi, hogy Zala Mohácsnál elesett főispánja, Akosházi Sárkány Ambrus következetesen supremus comesként jelenik meg az oklevelekben, míg néhány évvel később 1535-ben Devecsen Csoron András ismét comes comitatus Zaladiensis.

16 A főispáni méltóságot a király adományozta saját tetszése szerint hívei közül azoknak, akik többnyire más, országos tisztséget viseltek: Laczkfi István 1387-ben nádor, Kanizsai Miklós 1387-1400 között 14 Holub 1929. 206-227. p. 13 Ember Győző: Az újkori magyar közigazgatás története. Bp., 1946. (A továbbiakban: Ember 1946.) 42-43. p.; Holub 1929. 279-298. p. 16 Bilkei Irén: A zalavári és kapornaki konventek hitelesfielyi levéltárainak oklevélrege sz tál 1526-1541. (Zalai Gyűjtemény 47.) Zalaegerszeg, 1999. Nr. 123.