Zala megye archontológiája 1138-2000 - Zalai Gyűjtemény 50. (Zalaegerszeg, 2000)

Zala megye közigazgatása 1861-1910

tős szerep jutott. Részt vett az árvaszéki üléseken és tanácskozásokon, hivatalból fellebbezte az árvák és gondnokoltak érdekében az árvaszéki határozatokat, a számadástól vonakodó gyámokat és gondnokokat peres úton számadásra kényszerítette, gondoskodott a gyámi és gondnold számadásokból eredő, jogerőre emelkedett elmarasztalásokban foglalt összegek behajtásáról, véleményezte a szerződéseket és jogi ügyleteket, őrködött az árvaügyekre vonatkozó törvények, rendeletek és helyhatósági szabályok betartása felett.

54 A törvényhatósági törvény és a megyei szervezési szabályrendelet előúásai minden tisztviselő számára világossá tették, hogy mi a feladata. Az újonnan alakított tisztikar számos tagja azonban lényegében eddigi munkáját folytatta tovább. A tisztviselői állomány személyi összetételében ugyanis az új közigazgatási rendszer nem hozott olyan radikális változást, mint a híva falszerkezetet és a közigazgatás területi szervezetét illetően. Különösen igaz ez a központi hivatalokra. Helyén maradt az alispán, a főjegyző, a másodaljegyző, a főszámvevő, az egyik főorvos, a másodmérnök, a levéltárnok. A járások szintjén - a most felállított járások miatt - már több új tisztviselő neve tűnik fel. A régi járási hivatalnokok közül is akadt azonban néhány, aki az új rendszerben is megtalálta a helyét. A tapolcai járás addigi főszolgabírája pl. továbbra is megtarthatta állását. Ugyanez történt az egykori lövői járás főszolgabírájával is, annyi különbséggel, hogy ő most a baksai járás élére került. A régi szántói és muraközi járásból egy-egy alszolgabíró, 1872-től a szentgróti, illetve a csáktornyai járást irányította. (Mint járásuk vezetői, az új megjelölés szerint 1872-től valamennyien a „szolgabíró" címet használták.) Pár év elteltével már a korábbi esküdtek közül is megjelennek néhányan a járási hivatalszervezetben. Az egyik 1872-ig hivatalban lévő muraközi járásbeli esküdtet pl. 1874-ben a csáktornyai járás szolgabírájává választották, az 1875-ben megválasztott szentgróti szolgabíró pedig a szántói járásban volt esküdt 1872-ig. Az 1878-ban megválasztott novai segédszolgabíró 1872-ig a kapornaki járásban ugyancsak esküdtként működött.

55 Mindezek alapján megkockáztatjuk azt a feltevést, hogy az átszervezés arányaihoz viszonyítva a tisztviselői kar egésze, különösen a főtisztviselők esetében, 1872-ben nem cserélődött ki olyan nagy mértékben, mint 1867-ben. Mindezt természetesen további, a tisztviselők sokkal szélesebb körére kiterjedő kutatásokkal kell bizonyítani. E vonatkozásban figyelembe veendő a közigazgatástól ekkor elkülönülő bírósági szervezet apparátusa is. A magasabb fizetések miatt ugyanis mind az addigi, mind a későbbi megyei hivatalnoki karból sokan vándoroltak át ide.

56 A fizetésekről szólva a belügyminiszter nem emelt kifogást az ellen, hogy az újonnan szervezett törvényhatóságok megemeljék tisztvtiselőik fizetését. A túl magas 54 Zala megye közigazgatási és gyámhatósági ügykezelését megállapító szabályrendelet ZML XV. 10. Vegyes, egyedi iratok gyűjteménye (A továbbiakban: Vegyes ír.) 1872. 230/c. 33 Mindezekről lásd a tisztviselők cím- és névtárát! 56 Vö. Stipta 167. p.