Zala megye archontológiája 1138-2000 - Zalai Gyűjtemény 50. (Zalaegerszeg, 2000)
Zala megye közigazgatása 1861-1910
elképzelni. Ezt bizonyítja, hogy mind az igazságszolgáltatási, mind a közigazgatási szervezet területi beosztását illetően később többször is változtatásra került sor. 53 A megyei közigazgatás területi szervezetének átalakítása az ezzel összefüggő hivatalszerkezetre is kihatott. A járásokban az eddig a főszolgabíróra, az alszolgabírákra és esküdtekre épülő hivatalszervezet megszűnt. Ezentúl minden járás közigazgatását egy szolgabíró irányította alszolgabírák és esküdtek nélkül. Mivel a járások területe a feudális kori járásokénál sokkal kisebb lett, nem volt szükség a további területi differenciálására (a vidékekre osztásra), a szolgabíró egyelőre maga is el tudta látni a feladatokat. Míg a korábbi, nagy kiterjedésű járások mindegyikére két orvos jutott, most minden járásba egy orvost helyeztek. Összességében a létszámuk tehát nem változott. Ugyanez mondható el az állatorvosokról és a szülésznőkről is. Korábban mindegyik járásban egy állatorvost és egy bábát — vagyis az egész megyében összesen hat állatorvost és hat bábát — foglalkoztattak. A megye most ugyanúgy hat járási állatorvossal és hat járási szülésznővel rendelkezett. A különbség csak annyi volt, hogy 1872 után mindegyikükre két szomszédos járás jutott. A járási adószedői állást megszüntettek, a járási csendbiztosok létszámát pedig hatról ötre csökkentették. Utbiztosokat korábban is és most is alkalmaztak, számuk 1872 után hetet tett ki. Mint látható, a törvényben előírt tisztviselői állományt a helyi körülményeknek megfelelően rendszeresítették. Megyei állatorvos helyett pl. hat járási állatorvosi állást létesítettek. A főjegyző és a főmérnök tehermentesítésére két aljegyzői és egy másodmérnöki állást is szerveztek. Jelentősen szaporították az árvaszék személyzetét. A központban külön kőnyomdászt, a járásokban pedig szülésznőket foglalkoztattak. A javasolt járási tisztségek közül a mérnöki, a számvevői és a közgyámi állást nem hozták létre, a főcsendbiztos mellett viszont járási alcsendbiztosokat is alkalmaztak. Ha a hivatali személyzet összes létszámát nézzük, az egészében véve a járásokban lett kevesebb, mintegy a felére csökkent. Bár a központi hivatalokban is jelentős átszervezések történtek, s több tisztséget megszüntettek, az árvaszéki személyzet megjelenése miatt az itteni hivatali létszám nagyjából ugyanannyi maradt. Az átszervezések végrehajtásával egyidejűleg, az 1871. június 15-én megválasztott küldöttség munkálatainak eredményeként elkészült a megye szervezési szabályrendelete. Ebben meghatározták a közgyűlési döntéseket előkészítő állandó választmány, valamint az egyes tisztviselők feladatait és hatáskörét. Vele együtt kidolgozták az árvaszék szervezetéről, s általában az árvaügyek kezeléséről szóló tervezetet is. A tisztviselők közül a szabályrendelet az alispán, a jegyzők, a tiszti ügyész, a számvevő, a pénztárnok, a levéltárnok, a mérnök, az orvosok és a szolgabírák teendőit tárgyalja. Az alispán, a jegyzők és a tiszti ügyész esetében visszautal a törvényben előírt fela53 Dolgozatunknak nem célja az alsófokú igazságszolgáltatási és közigazgatási szervezet történeti összehasonlító vizsgálata. Az itt leírtakkal csak az ekkor lezajló szétválási folyamatot kívántuk illusztrálni. A továbbiakban csak a közigazgatási járások szervezetében bekövetkező változásokra utalunk.
