Zala megye archontológiája 1138-2000 - Zalai Gyűjtemény 50. (Zalaegerszeg, 2000)

Zala megye közigazgatása a kezdetektől 1541-ig

maguk szolgáltathassanak igazságot saját ügyeikben.

4 A királyi serviensek azonban nem rendelkeztek elegendő erővel ahhoz, hogy ezt a jogukat érvényesíthessék. Az igazi változást a megye átalakulásában az jelentette, hogy a XIII. század végén új tisztség tűnt fel az igazságszolgáltatásban, a szolgabíró, aki a megyésispánnal együtt gyakorolta a bírói hatalmat. A szolgabíró olyan tisztségviselő volt, aki már nem állt kapcsolatban a várispánsággal. A XIII. század végére a megye és a királyi várszervezet teljesen kettévált. Az új típusú nemesi vármegye területileg megegyezett a királyi vármegyével és még hosszú ideig döntően a királyi hatalom érvényesült működésében. A nemesi vármegye kialakulásának folyamatában "Zalában is hasonlóan zajlott le. Holub József monográfiája óta ismerjük Zala megye középkori kiterjedését és határait, amelyek tárgyalt korszakunkban nagyjából állandóak maradtak.

5 A korai megye területe szorosan összefüggött a zalai főesperességgel, amivel 1227 óta találkozunk a forrásokban, a mintegy egy évszázaddal későbbi pápai tizedjegyzék alapján pedig a megye kiterjedése is megállapítható. Eszerint a legnyugatibb pont Zalalövő-Irsapuszta, délkelet felé Szilvágytól Szepetnekig terjed, itt északkelet felé fordul Nagykanizsától Keszthelyig, onnan a Balaton északi partján Szigligettől Felsőörsig, Felsőörstől nyugat felé Pécselytől Türjén keresztül tér vissza a határ Irsapusztáig. A megye területe a XI. századtól terjedt ki a Dráva-Mura közi birtokokra is, és a határ a Dráva vonalánál állapodott meg.

6 Az igazgatás egyszerűsítésének érdeke már a nemesi megye fejlődésének korai szakaszában megkívánta a kisebb területi egységek, a járások kialakítását, amelyek földrajzi alapon szerveződtek, a határvonalat köztük a Zala folyó jelentette. Jelölésükre kezdetben a districtus, később a XV. században a processus szó jelenik meg a forrásokban. A megyei törvényszékeket Kapornakon, Tapolcán, Renneken tartották. A XV. században a renneki széken tartott törvénykezés megszűnt, viszont 1494től feltűnt Szántó, mint új járási székhely. A XVI. században a kapornaki járás már kettéosztva jelenik meg, Nagy- és Kisjárás néven. Ebben az időben találkozunk először azzal a jelenséggel is, hogy a járásokat az illetékes szolgabíró nevével különböztetik meg.

7 A nemesi megye közigazgatási és igazságszolgáltatási feladatokat egyaránt ellátott, joghatósága széles körben érvényesült és kiterjedt nemcsak a területen élő nemesekre, hanem a kiváltság nélküli városlakókra és a jobbágyokra is. 4 Zsoldos Attila: „Eléggé nemes férfiak..." A kehidai oklevél társadalomtörténeti vonatkozásairól. In: Zalai történeti tanulmányok. (Zalai Gyűjtemény 42.) (Szerk. Káli Csaba) Zalaegerszeg, 1997. 7-19. p. 3 Holub József: Zala megye története a középkorban. Pécs, 1929. 107-129. p. (Térkép a 112-113. oldal között.) (A továbbiakban: Holub 1929.) 6 Kristó 1988. 248-249. p. 7 Holub 1929. 210-219. p. (Térkép a 218. oldalon.)