„Javítva változtatni”. Deák Ferenc és Zala megye 1832. évi reformjavaslatai - Zalai gyűjtemény 49. (Zalaegerszeg, 2000)

Zala vármegyének az országos kiküldöttségnek rendszeres munkáira tett észrevételei - II. Az Urbarialis (úrbéri munkálat)

a papi tizednek, és a hegyvám vagy kilenced hazahordásának érdemében az eddigi törvények fennmaradjanak.

Nem lesznek ezen határozások és rendelések igazságtalanok, mert ahol a tulajdonos valamely szerződés által magát örökre le nem kötötte, ott csakugyan nem lehet tőle megtagadni azon just, hogy a régi szokást, mely tulajdonosi jussainak sérelmes és káros, törvényes úton megváltoztathassa; de nem is lesz a hegyvámosokra nézve terhes, mert az itt meghatározott hegyvámnak mennyisége köztapasztalás szerint még az igen középszerű termékenységű esztendőkön is sokkal kisebb a törvényes kilencednél, azt tehát a hegyvámosok könnyen megfizethetik, sőt a mindennapi példa bizonyítja, hogy az újonnan feladott hegyeket sokkal nagyobb, és némely helyeken több mint kétszeres mennyiségű hegyvám fizetésnek állandó kötelessége mellett is örömest felveszik és béültetik.

Végre még a hegyvámosok szőlőjének a földesúr által mi módon leendő elböcsül- tetését is meg kell az új törvény által határozni. A szőlőbirtokosok valóságos tulajdonosai mindannak, ami a puszta földön kívül szőlejekben találtatik, és mint tulajdonosok szabadon felosztják, elzálogosítják, sőt el is adják hegybéli birtokaikat; ha tehát a földesúr, ki a földet szerződés mellett használás végett adta által hegyvámosainak, azt ismét visszakívánná, jussa legyen arra, mert már a Hármoskönyv 3. részének 30. cikkelye hatalmat adott minden földesúrnak a hegyvámosok szőlejének elböcsülésé- re, de mind a törvény, mind a természetes igazság megkívánják azt, hogy az elbö- csültető földesúr a szőlő birtokosának minden sajátját haladék nélkül kifizesse. Bizonyos arányt e részben határozni, s az eddigi szokás szerint minden tőkének árát törvény által megállapítani nem lehet, mert a szőlőknek böcse hazánk különböző vidékein, sőt ugyanazon egy vidéken és hegyen is felette különböző; legigazságosabb volna tehát a szőlőknek böcsüjére nézve azt rendelni, hogy annak tiszta jövedelme több esztendőbéli közép számlálással felvetessék, s azon jövedelem mint törvényes kamat tekintetvén, annak tőkéje minden épületek értékének hozzá számlálásával együtt legyen a szőlőnek valóságos böcsü ára. Ezen böcsüt hegybéli, vagy közel vidéki szőlőmívesek hit alatt teljesítsék mindenkor, a törvényes bizonyság pedig minden igazságtalan önkénynek, és alattomos csalfaságnak eltávoztatása végett múlhatatlanul minden böcsünél jelen légyen, még ott is, ahol az eddig szokásban nem volt, s e részben az 1625. esztendei 58. cikkelynek173 rendelése megváltozzék. Ha azonban valamely szőlőbirtokos az így teljesített böcsüvel meg nem elégednék, a törvényes bizonyság elejbe más böcsüsöket állíthat, és ha a két böcsü felette különböznék egymástól, a kettőt öszvevéve, annak középmennyisége szerint történjék a végső megállapítás. Ezen becsűben pedig nemcsak a tőkével beültetett részek, a gyümölcs173 Az 1625:58. te. a szőlők, szántóföldek és kaszálók földesurak által történő kibecsléséről rendelkezett.

77