„Javítva változtatni”. Deák Ferenc és Zala megye 1832. évi reformjavaslatai - Zalai gyűjtemény 49. (Zalaegerszeg, 2000)

Zala vármegyének az országos kiküldöttségnek rendszeres munkáira tett észrevételei - II. Az Urbarialis (úrbéri munkálat)

A 4. §, mely a jobbágyok faézásáról152 szól, altaljában elfogadható, mert azt felesleges volna megjegyezni, hogy a szélvész által kidöntött és letört fáknak derekát vagy vastagabb ágait, melyből karók vagy talán gerendák is kerülnének, esett fának neve alatt a jobbágynak elhordani szabad ne legyen.

Mivel azonban sok helyeken már eddig szokásban vala, hogy a jobbágyoknak a téli hónapokra szükséges tűzifa vagy ősszel, vagy télnek elején mind egyszerre mu- tattatott ki, és ezen szokás magában már helyes csak azért is, mert télen a zivatarok, a nagy hó és rossz utak gyakran akadályul vágynak, hogy a jobbágyok a szükséges tűzifát hetenként öszvekeresni és hazahordani nem képesek, mindezekről pedig a törvényjavallatban csak említés sem tétetik; nem volna talán szükségtelen világosan kifejezni ezen új törvényben azt is, hogy ahol eddig ilyen szokás gyakoroltatott, ott az továbbá is fennmaradjon, sőt szabad legyen mindenhol, akár a földesúrnak, akár jobbágyainak ezen új szokás béhozását megkívánni. Nem lehet ugyan bizonyos és állandó határozást szabni az adandó fának mennyiségére nézve, mert a törvény csak elegendő tűzifát rendel a jobbágynak, ez pedig a puha vagy kemény fának, sőt még a kemény fa többféle nemeinek is egymástól felette különböző minéműségéhez képest ölszámra éppen nem egyforma, de még azonkívül tekéntetet kíván az erdőnek miné- műsége, sőt figyelmet érdemel még az is, ha a jobbágy akár bozótokból és nádosok- ból, akár bővebben termett és marhájához nem szükséges szalmájából tüzeléket kap. Ha tehát valahol ezen téli tüzelőfának mennyisége eránt kérdés támadna, ott azt pör útján, az úriszéknek ítélete által, mindezen környülállásokat tekéntetbe véve, bíróiképpen kell elintézni, s a jobbágyoknak házanként téli hónapokra elegendő fát rendelni. A szerszámfákra is ki kellene terjeszteni ezen törvénynek rendelését, éspedig oly móddal, hogy mindazon mezei gazdaságbéli apróbb eszközökhöz és szerszámokhoz, melyeket a nem mesterember földmívelő maga tud és szokott megkészíteni, minden jobbágy tulajdon szükségéhez elegendő szerszámfát, de csak az uraságnál tett béjelentés után, és annak kimutatása mellett szabadon vághasson, mesterembernek azonban a mesterség űzéséhez sem tüzelő-, sem szerszámfát nem köteles ingyen adni a földesúr.

Az épületfák ingyen adásának eddigi kötelességétől ezen törvénycikkely a jobbágyülések szabad adásának tekéntetéből egyenesen felmenti a földesurakat; mivel azonban a javallott szabad adás csak módosítva fogadtathatok el, az épületfákról szóló törvényt is úgy kellene változtatni, hogy amely jobbágyok a jobbágyülések hasz- nálhatásának szabad eladását földesuraiktól meg nem vásárolták, azoknak az eddigi szokás, és az 1807. esztendei 21. törvénycikkely rendelése szerint épületfát a határbéli erdőkből ingyen adni tovább is köteleztessék a földesúr, azokra nézve pedig, kik a jobbágyülést megvették, az eladó levél tartalma szabjon zsinórmértéket, melyben ha

152 A jobbágyok faizásáról, azaz a földcsúr erdejében történő tűzi- és épülctfa gyűjtési ill. vágási jogáról.

65