„Javítva változtatni”. Deák Ferenc és Zala megye 1832. évi reformjavaslatai - Zalai gyűjtemény 49. (Zalaegerszeg, 2000)

Zala vármegyének az országos kiküldöttségnek rendszeres munkáira tett észrevételei - II. Az Urbarialis (úrbéri munkálat)

bágyüléshez az ezen törvényben meghatározott nagyságú legelő különösen kimetszetvén, a földesúrnak legelőjétől elválasztassék, úgy hogy egy részről a földesúr sem ezen legelőre, sem a jobbágyoknak parlagon maradott földjeire, vagy tarlójára marháit ne hajthassa, más részről pedig a jobbágyoknak szabad ne legyen a földesúrnak különös legelőjét, parlagját vagy tarlóit használni, ott azonban, ahol a legelőnek szűk volta miatt meg nem történhetnék ezen elválasztás, fennmaradjon az eddigi szokás, és a jobbágyok földesuraikkal különös szerződésre lépjenek. Tágnak és elegendőnek állítja az országos kirendeltség minden olyan határokban a közlegelőt, ahol a gyepes, bokros vagy erdős helyek, a határ egész kiterjedésének egyharmad részét teszik, de ilyen meghatározás bizonyos és állandó zsinórmértékül nem mindenkor szolgálhat, mert köztapasztalás szerint vágynak olyan határok, melyeknek egyharmad része, sőt talán csaknem fele sűrű bükk vagy fenyves erdőkből áll, legelője azonban felette rossz, és szoros olyannyira, hogy mind a földesúr, mind jobbágyai bérlett legelőre szorulnak. Azt kellene tehát törvény által meghatározni, hogy midőn a jobbágyok különösen kijeleltetni kívánják az őket illető legelőt, a földesúr pedig ezt teljesíteni vonakodik, a jobbágyoknak folyamodására a nemes vármegyének közönsége rendeljen egy kiküldöttséget, mely a tiszti ügyésznek hozzájárulásával szorosan megvizsgálja, ha ugyan az alkalmatos és használható nem kopár legelő az egész határ kiterjedésének egyharmad részét teszi e? Melyet ha úgy tapasztalna, barátságos úton iparkodjék reábírni az illető földesurat, hogy a jobbágyokat illető legelőt ezen törvény rendeléséhez képest különösen kijeleltesse, a barátságos egyesség meg nem történhetésének esetén pedig ezen tárgy a tiszti ügyésznek felperessége alatt úriszéken intéztessék el, és a törvényes fellebbvitel mindenkor megtörténjék; ha ellenben vagy kisebbnek vagy sokkal rosszabbnak találtatnék a közlegelő, mintsem hogy a törvényben rendelt meny- nyiségnek kimetszése és különválasztása megtörténhessék, akkor az előbbi szokás fennmaradjon, vagy ha még ezzel sem volnának a jobbágyok megelégedve, hanem vonós marháik legelőjének a földesúr számosabb marhái s juhai által lett megszorításáról panaszolkodnának, akkor a kiküldöttség földmívelők vagy pásztorok által, kiknek felét mindenkor a földesúr, másik felét pedig jobbágyai állíthassák, hit alatt az egész legelőt marha számra megböcsültesse, ha pedig a böcsüsök magok között meg nem egyezhetvén, egymástól felette különböznének, a böcsüt tulajdon bélátása szerint elintézze, s a panaszolkodó jobbágyok vonós marháinak, melyek a jobbágyülések mívelésére szükségesek, elegendő nagyságú bizonyos és alkalmatos tilost148 rendeljen, meghatározván egyszersmind a földesúr vonós marháinak számát is, melyeket a jobbágyok tilosában legeltethet; ahol pedig gyepes vagy erdős közlegelő nem lévén, a marháknak legelője vagy egészen, vagy legalább nagyobb részben csak parlagokból és a tarlóból áll, ott a földnek minéműségére, és a szükséges vonós marhák148 Ökörtilost, azaz olyan területet, ahol az igavonó marhákon kívül más állatok legeltetése tilos.

63