„Javítva változtatni”. Deák Ferenc és Zala megye 1832. évi reformjavaslatai - Zalai gyűjtemény 49. (Zalaegerszeg, 2000)
Béli Gábor: Zala vármegye Deák Ferenc által megfogalmazott észrevételei a jogügyi munkálatról
A betáblázás intézményét végül az 1840:21. te. vezette be. Alapjául az országos bizottság javaslata szolgált. Rendelkezései között azonban már nem szerepelt a kereskedőkre vonatkozó megkülönböztetés, és a javaslat általános szabályai szerint minden esetben csak ingatlanra lehetett betáblázást kérni.74 A betáblázott ingadan tulajdonának megszerzésére pedig a Deák által ajánlott módosítással lényegileg egyező rendelkezés került be a törvény szövegébe.75 76 77 A negyedik tárgy, a „Törvénykönyv a bűntettekről és ayok büntetéséről” három fő részből, nevezetesen a büntető eljárási, büntető anyagi jogi, valamint kisebb súlyú bűncselekményeket tartalmazó ,,kódex”-ekből7r’ állt. Ezekhez a rabokkal való bánásmódról szóló javaslat és két további utasítás kapcsolódott: a pallosjoggal rendelkező úriszékekről, valamint a bűnügyek kapcsán a ládelet felvételéről és a hullaboncolásról. Az országos bizottságnak ez a törvényjavaslata az 1795-ös kódex-tervezet megkurtított változata volt, minthogy abból elhagyták az alapelveket rögzítő — 23 szakaszra osztott — bevezető részt. Ennek hiányát érezve, Deák elvi jelentőségű deklarációkkal indította észrevételeit: „ott, ahol a polgárok személyes szabadsága, sőt gyakran élete foroghat kérdésben, mindenek felett szükséges, hogy nem a bírónak önkénye, hanem a törvények szeghetetlen szent szava szolgáljon arányul”?1 Ez lényegét tekintve a nullum crimen sine lege elvének felel meg, vagyis annak a követelménynek, hogy csak azokat a magatartásokat lehet bűntettnek (bűncselekménynek) tekinteni, amiket törvény határoz meg, illetve „ott, ahol a bíróság tökéletes meggyőződésének törvényes alapjához csak legkevesebb kétségfémék is, a vétek maradjon inkább büntetlenül, mintsem hogy valamely, talán ártatlan polgárnak igazságtalan sérelem okoz~ tassék ”78 amit röviden az in dubio pro reo elvének szokás emlegetni. Az előbbi kapcsán fontos megjegyezni, hogy Magyarországon ebben az időszakban a bíróságok az ország törvényei mellett — beleértve a szent királyok dekrétumait is — a Hármaskönyv I. 741840:21. te. 6. §. 75 „Aki valamely betáblázással terhelt polgári vagyont megvesz, addig míg az eladott vagyonra bctáblá- zott követelések kifizetve, vagy a hitelezők megegyezésével biztosítva nincsenek, az eladónak kezéhez a vételbeli sommából semmit ne fizessen, különben a hitelezőnek minden ebből eredő kárért kezességgel tartozik. Ugyanezért köteles a városi tanács minden ilyen eladásról az illető hitelezőket azonnal tudósítani, s őket hivatalosan felszólítani, hogy betáblázott kötelezettségeiknek miképpeni biztosítás iránt legfeljebb egy hónap alatt kívánságukat kijelentsék”. (1840:21. te. 17. §.) Alapvetően ezt a megoldást követi nemesi ingatlanok esetén a 19. § rendelkezése is. 76„Pars I. De Forma Procedendi (Az eljárás módjáról), Pars II. De Criminibus in specie, et eorum Poenis (A bűntettekről egyenként és azok büntetéséről), Pars III. De delictis Criminalitatem non involventibus, eorumque poenis (A bűntettnek nem számító bűncselekményekről és azok büntetéséről)”. 77 Zala észrevételei 100. p. 78 Zala észrevételei 100. p. 303
