„Javítva változtatni”. Deák Ferenc és Zala megye 1832. évi reformjavaslatai - Zalai gyűjtemény 49. (Zalaegerszeg, 2000)

Molnár András: Deák Ferenc és a rendszeres munkálatokra tett zalai észrevételek

zánk szabadságának boldogító javaiban mások is része [sü] ljenek, mert azt hisszük, hogy állandó [ nem ] lehet azon boldogság, melyet ny [ omorult ] [ elnyo ] mott embernek keserű könnye ö [ntöz] . [...] dalom, egyesülés, s ezeken alapult nemzeti [e] ró volt azon cél, mely [ re ] törekedénk, törekedésünket azonban félreértették, és minket árulóknak, ősi alkotmányunk feldúlását siettető veszedelmes újítóknak kiáltoznak.

Antalt és Mukit37 ezen kiáltozok sorába ne számláld, ők meggyőződést követve, tiszta lélekkel szólották ellenünk, én pedig szentnek és tiszteletre méltónak tartom mások meggyőződését, habár az enyémmel meg nem egyez is; ismérnek ők minket, sérthetedennek tartják ők is a vélemények szabadságát, s általában e tárgyról úgy szólanák, mint lelkes, egyenes, nyílt férfiak. De van egy csoport, ezer színű, ezer fejű, megátolkodott és mégis állhatadan; hiú és elbízott, hallgat a gyűlésen, de vendégségeknél azon győzedelemmel dicsekszik, melyet másnak esze és tekintete vívott ki; lármás és csúfolódó, gyűlöl, gyaláz, és talán üldözne is, de hatalma kisebb ártó szándékánál, mert ellene függetien helyhezt [été] sünk mentesít. Megvetném én e csoportot, [de] az bosszont, hogy ezen csoportnak sok olyan r [é] szese vagyon, kit a műveltebb emberek sorába számlálgat a közvélemény. Sőt már a szépnem is fel vagyon ellenünk ingerelve, a múltkor jelenlétemben egy asszonyság egyenesen az én előadás [om] és gyűlési vitatásaink közönséges elterjed [éséne] k tulajdonította kocsisának ré [szegeskedését?], [...] elmésségén, szavának fu [llánkjai?], [...] szemének nyilai [... ] ellenség, gond [... ] ban nem veszedelmes, mert tetszeni vágy [... ] em nélkül, és politikába avatkozik ész nélkül.

Jobban fáj az Barátom, hogy a szegény népnek ügye sok, igen sok megyében rosz- szul áll. A Tisza két mellékének nagy része minden javító változtatást ellenez. Sárost a főispány sem tudta reávenni, hogy közterhet vállaljon, Szatmárnak választmánya még az országgyűlési költségeket sem akarja egészen elfogadni, Bihar, Békés, Csong- rád, Csanád, Szabolcs, Arad, Mármaros, Ugocsa, Torna, Ung és Bereg vármegyék nem sokkal jobbak, sőt Zemplény sem olyan, mint reménylettem. Pesten haliám mindezeket Gosztonyi Miklóstól, Kubinyitól, Kölcseytől, Fáytól és Balásházytól;38 általában Pesten a közvélemény az volt, hogy szabadabb utasítást csak a dunai két kerülettől várhatni. Nálunk jó hírek szárnyalnak Vas vármegyéről, úgy hallom ők a polgári jussok megadásának is baráti — vajha ezen hírt valósulva láthatnánk.

De bérekesztem végre hosszú levelemet, úgy is sok idődet lopta már el unalmas fecsegésem. A panasz jobbára tehetetlenségnek jele, de könnyebb a vérző kebelnek, ha véle rokon érzésű barátjával közölheti gondolatit. Kgerszegi ígéretemről, melyre

37 Deák Antalt és Zalabéri Horváth Jánost.

38Gosztonyi Miklós (1796-1857), a királyi tábla bírája, Kubinyi Ferenc (1796-1874), Nógrád megye országgyűlési követe 1835/1836-ban, Kölcsey Ferenc (1790-1838), Szatmár megye országgyűlési követe 1832/1835-ben, Fáy András (1786-1864), Pest megye országgyűlési követe 1832/1836-ban, Balásházy János (1797-1857), ügyvéd, mezőgazdasági szakíró.

282