„Javítva változtatni”. Deák Ferenc és Zala megye 1832. évi reformjavaslatai - Zalai gyűjtemény 49. (Zalaegerszeg, 2000)

Molnár András: Deák Ferenc és a rendszeres munkálatokra tett zalai észrevételek

gyonbéli közbátorságnak szentsége csorbulást ne szenvedjen áltatok, ez tehát csak határok között újít, nem sérti az egyik részt, hogy a másiknak bajait orvosolja, nem veszi el akaratjok ellen a tehetősebbektől, hogy a szegényebbek ínségén segíthessen, egyszóval nem áldozatokról, hanem kötelességekről szól, mert a fentálló törvények által kötve vagyon. ” Azt pedig, hogy e szempontok közül melyiket kell figyelembe venni a megye választmányának - érvelt Deák — maga az országos kiküldöttség határozta meg, amikor kijelentette, hogy a munkálatok nem egy új ,.köztársaság’’felállítását, csupán az ősi alkotmány kiszélesítését célozzák. Ezért tehát „ezen választmány nem a törvények hiányainak feszegetésére, hanem az országos kirendeltség munkáinak megvizsgálására vagyon rendelve”.

Deák a Vörösmartyhoz írott levelében kifejtett taktikának megfelelően ellenezte az úrbéri haszonvételek szabad adásvételét a földesurak kényszerítésével bevezetni szándékozó javaslatot, és azt módosíttatni kívánta. „^4 vagyonbéli közbátorság kétségen kívül egyik fő célja minden polgári egyesületnek, ezen vagyonbéli bátorsággal pedig oly szorosan egybe van szőve a tulajdonnak sérthetetlensége”, hogy azt csak a legvégső esetben szabad csorbítani. ,JVLég a természetnek egyszerű, de szent és sérthetetlen törvényével is, melyen pedig alapulni kell minden jó polgári törvénynek, egyenesen ellenkezik ezen javallott újítás, mert a természetes igazság már megkívánja ayt, hogy minden tulajdonos szabadon bánhasson sajátjával”, ilyen módon a földesúr tulajdonosi szabadságát sértené, ha úrbéri telkének haszonvételét a beleegyezése nélkül lehetne adni-venni. Ezért — állapítja meg Deák — „a jobbágyülések haszpálhatásának szabad adása, úgy, mint azt az országos kirendeltségjavallja, mind hazánk világos törvényeinek értelmével és leikével, mind pedig magával a természetes igazsággal is egyenes ellenkezésben vagyon. ”

Deák szerint a földesúr és jobbágy viszonyának a kölcsönös szereteten és bizalmon kellene épülnie, mert „hamar szakadnak ott a polgári társaság kötelei, hol azokat nem kölcsönös szeretet és bizpdalom, hanem egyedül kényszerítő erőszak tartja össze”. Úgy kellene módosítani ezért a javaslatot, hogy a jobbágy szabadon eladhassa jobbágy ülésének „haszpálhatását,”de csak akkor, „ha eztfóldesurátólmár előbb megszerezte”. „Egyező volna ez törvényeink leikével, egyező a földesurak tulajdonosijussával, és magával a természetes igazsággal is”, és hasznos lenne a jobbágyra nézve is, mert „emelné a nemzeti szorgalmat”.

Az úrbéri észrevételek számos további javaslatában is tetten érhető Deák jellegzetes érvelése. így pl. a korcsmáltatásra vonatkozó törvényjavaslat elfogadását Deák azért támogatta, mert annak rendszabásai „rész szerint a visszaélések eltávozjatására felette szükségesek, csorbulást pedig senkinek jussaiban nem okoznak”. Az is jellemző Deákra, ahogy a legelőelkülönözések szükségességét indokolta. „Igaz ugyan, hogy ezen legeltetésbéli megszorítás a földesurakra nézve sérelmesnek látszik — írta, de — „senki sem foga tagadni szükséges voltát egy oly megszorításnak, melyet a törvény és sajátsági juss nem elleneznek, a nemzeti közj- parkodlás és a hazai fóldmívelésnek szükségei megkívánnak, a közjónak tekéntete pedig okvetlenül parancsol.”Hasonló logikával támogatta Deák, hogy a jobbágyok a terménykilencedet készpénzfizetéssel is megválthassák. Véleménye szerint „a kölcsönös egyezést, és ebből eredő törvényes alkut pedig tanácsolni nem csak nem igazságtalan, hanem inkább magának a

276