„Javítva változtatni”. Deák Ferenc és Zala megye 1832. évi reformjavaslatai - Zalai gyűjtemény 49. (Zalaegerszeg, 2000)

Zala vármegyének az országos kiküldöttségnek rendszeres munkáira tett észrevételei - IV. A törvénykezési tárgy (jogügyi munkálat)

nak gyümölcseit, ha tehát a törvénynek javallott rendelése szerint minden foglalások közosztály alá lennének tartozandók, büntetve volna azon iparkodó gondos földmí- velő, ki az első mívelésnek költségeit bizonytalan reményekért kockáztatva nevelte hazánknak közkincsét, s annak egyenes kárával a vigyáztalan henyélőnek maradéki gyarapodnának; rosszabb volna sorsa minden közbirtokosnak, mint akármely idegené, kinek az időmúlás jussát egyenesen megengedik törvényeink; felbomlanának a százados osztályok, cserék és eladások, melyeknél a hajdani foglalások valóságos kétségtelen birtok gyanánt vétettek tekintetbe, ezen felbomlások pedig a legterhesebb perlekedéseket szülhetnék, — egyszóval a fekvő birtoknak a vagyonbéü közbátorsággal öszveszőtt állandósága számos ingadozó változásoknak lenne kitéve. Szükséges tehát a hozandó törvényt úgy módosítani, hogy a törvényes időmúlásnak just adó hatalma, minden közbirtokosságbéli haszonvételekre kiterjedjen.

Azt is javallja 2-szor az országos kirendeltség, hogy a közös haszonvételeknek arány szerint leendő felosztásánál csak a valóságos régi jobbágyülések mennyisége szolgáljon zsinórmértékül, de ezen javallat sem leend altaljában elfogadható. Mert ha a jobbágyülések alatt csak azok értetődnek, melyek az urbárium béhozásakor már meglővén, a régi urbáriumban is bennfoglaltatnak, gyakran megtörténhetik az, hogy olyan földesúr, kinek nemzetsége hajdan csak zselléreket bírván, a régi urbáriumban feljegyzett jobbágyülésekből semminek ura nem volt, éspedig azért nem volt, mert egy csak szóval végzett, de írásban nem foglalt régiebb osztályban, melyet előmutatni vagy bébizonyítani nem képes, néki a földdel bíró jobbágyok helyett csak zsellérek jutottak, a közös haszonvételek felosztásakor vagy éppen semmit, vagy nemesi telkéhez mérve csak igen csekély részt fog nyerni, holott az egész határnak legnagyobb részét bírja, és már most számos jobbágyai vágynak, mert nagy kiterjedésű major földjeiből új jobbágyüléseket alkotván, a hajdani zselléreket telekes jobbágyokká tette, s ezáltal az közadó fundusát is gyarapította, sok szegény köznépnek pedig bizonyos élelmet adott. Ha ellenben a régi jobbágyüléseken kívül minden azolta alkotott, és most valósággal meglévő jobbágyülések is számlálás alá vétetnek, könnyen megeshetik, hogy az, aki majorbéli foglalásaiból jobbágyüléseket alkotott, és elegendő belső fundusa nem lévén, az ebbéli hiánosságot jobbágyainak engedett külső telekkel pótolta, jobbágyüléseinek száma szerint a közös haszonvételek legnagyobb részét birtokostársainak kettős kárával magához ragadja. Legtanácsosabb volna tehát az említett javallatot úgy változtatni, hogy ahol a szármozási járandóság kétségen kívül világos, ott egyenesen és egyedül az szolgáljon a felosztásban arányul, ahol pedig ezen járandósághoz némely kérdések fémek, vagy azt kifejteni semmiképpen nem lehet, ott a valóságos belső telekek, melyek a közbirtokosoknak harminckét esztendő olta kétségtelenül és minden háborgatás nélkül valóságosan birtokában vágynak, hitelesen felmérettetvén, hold számra véve légyenek az arányos pernek kulcsai, mert eddig is a belső telekek jussánál fogva használták a közbirtokosok közös haszonvételeiket; az idegen vevők gyakran csak ezen jus miatt fizették meg nagyobb áron a kisebb kiterjedésű belső tele154