„Javítva változtatni”. Deák Ferenc és Zala megye 1832. évi reformjavaslatai - Zalai gyűjtemény 49. (Zalaegerszeg, 2000)

Zala vármegyének az országos kiküldöttségnek rendszeres munkáira tett észrevételei - IV. A törvénykezési tárgy (jogügyi munkálat)

Ugyanis köztapasztalás bizonyítja hazánkban, hogy a közhagyományi javakat bíró néhány nagyjainknak költséges fényűzése sok szegény, de iparkodó polgárt megvakított már, sok jólelkű hitelezőnek pedig rútul megcsalta nyílt bizodalmát, ki szinte kegyelemnek tartá, ha keservesen szerzett vagyonát maradékainak vélt bátorságára ilyen főúrnak kölcsönözhette, minthogy attól a kamatokat pontosan megkapja, sőt némely felmondott tőkék is haladék nélkül letétettek, mert a fizetendő sommákat számos új kölcsönözések pótolták. így tartott ez egy ideig anélkül, hogy a kölcsönözök nagy része tudhatta volna, miből áll az adósnak kétségtelen tulajdona, és mi az, ami nemzetségének egy talán több századok előtt kihirdetett királyi helybenhagyás által megerősítve lévő örök hagyománybéli javaihoz nem tartozván, a követelések valóságos bátorságára szolgál. Az ilyen külső színen és erőltetett pontosságon épült, de valóságos alap nélkül szűkölködő csalóka hitel azonban halandó embernél örökös nem lehet, mert a jövedelmeket bőven meghaladó költségek, a kamatok és felmondott tőkék kielégítésére tett újabb kölcsönzések végre csakugyan fizetésbéli tehetetlenséget vonnak magok után, és mivel az adósnak valóságos sajátja számos adósságainak csak igen csekély részét pótolja ki, az örök hagyományos javaknak elfoglalása pedig tiltva vagyon, gyakran megtörténik, hogy az adósnak halálával sok szegény hitelezőnek minden vagyona, sok szegény árvának egyetlen reménye, sőt nemegyszer a csalódott külföldiek előtt országunk egész nemzed hitele sírba száll, arra pedig csakugyan nem terjedhet ki az örök hagyományokat alapítók szabad rendelésének hatalma, hogy intézeteik által századok múlva is ily káros következések szerzői legyenek.

Törvény által kell tehát a nemzed hitel felemelésének tekén tétéből is meghatározni azt, hogy midőn az adósnak minden saját vagyona nem elég hitelezőinek kielégítésére, a fizetedenúl maradott adósságok pótolása az örök hagyományos javakból is eszközöltessék; az ilyen javak azonban mindenkor csak bírói zálogok maradván, a nemzetségnek tulajdonától el soha nem szakasztathatnak, még akkor sem, midőn azokhoz valamely királyi városokban lévő házak, vagy valamely más urodalom törvényhatóság alatt fekvő szőlő, vagy más efféle vagyon tartozik. Annyival igazságosabb leend pedig ezen új rendszabás, minthogy minden nemzetségnek felette könnyű törvényes módjai vágynak az adósságokat halmozó pazarlót egy annak idejében eszközlött zár által nemzetségének megkárosításában akadályoztatni, s így az örök hagyományt alapító végrendelésének sérthetedenségét eszközölni anélkül, hogy más jólelkű hitelezők értéke szenvedjen csorbulást.

Ugyanezen szakasznak 526. §-a azt rendeli, hogy midőn az adósnak értéke minden adósságainak pótolására nem elegendő, a perbéli költségek egy hitelezőnek sem fognak megítéltetni, hanem azokat mindenik maga leend köteles viselni. Mivel azonban törvényeink szava és lelke szerint az elsőséggel bíró hitelező bébizonyított követeléséből mindaddig semmit el nem veszthet, míg az adósnak valamely értéke vagyon, ha135