„Javítva változtatni”. Deák Ferenc és Zala megye 1832. évi reformjavaslatai - Zalai gyűjtemény 49. (Zalaegerszeg, 2000)
Zala vármegyének az országos kiküldöttségnek rendszeres munkáira tett észrevételei - IV. A törvénykezési tárgy (jogügyi munkálat)
denkor egyenesen és egyedül a törvények világos rendelése szerint tartozzék ítélni, mely rendelésektől eltérni, vagy a természetes igazságra utalva, vélök éppen ellenkezni, soha semmi szín alatt szabad ne legyen. Mivel pedig az országos kirendeltség a királyi curiának minden eddigi ítéleteit vizsgálóra vette, s ami azokból szükséges vagy hasznos volt, javallatába foglalta, s így a hozandó törvények által pótolva lesz minden eddigi hiánosság; a királyi curiának azon ítéleteire, melyek ezen törvényekbe iktatva nem lesznek, sem védelemül utalni, sem azokban bírói ítéletet gyökerezni ne lehessen, mert a királyi curiának csak ítélő, nem törvényhozó hatalmat adtak törvényeink, a törvények rendelésén kívül terjesztett ítéletei tehát jövendőre is kötelező zsinór- mértéket nem adhatnak, melyeknek a perlekedőket eddig is gyakran kétséges habozásban tartó bizontalansága, számos és világos ellenkezései valóban sok igazságos panaszokat okoztak. sl 24. szakaszra. A 24. szakasz a bírói ítéletek fellebbvitelének idejét és módját adja elő. Azt javallja ezen szakaszban, különösen a 331. §-ban az országos kirendeltség, hogy minden perek az ország legfőbb székeire is birtokon belül vitessenek fel, ha csak a két első bíróság tökéletesen egyező ítéletet nem hozott azokban, mert akkor a 347. § szerint csak végrehajtás után fognak a főbb ítélőszéken megvizsgáltatni. Ezen javallat szerint tehát a törvényszéktől minden pereknek, az úriszékektől pedig azoknak, melyekben az első ítéletet megmásította a törvényszék, birtokon belül kellene vizsgálás alá jutni a királyi táblánál, — azonban a javallat helyes és célarányos volta ellen számos, és valóban nem csekély fontosságú tekintetek harcolnak. Ugyanis a törvénykezés módjának helyes elrendelésénél, különösen a fellebbvitel kérdésére nézve, két igen fontos szempontra kell főképpen figyelemmel lenni; egyik az, hogy az igazság kiszolgáltatása hirtelenkedés nélkül ugyan, de a lehetőségig hama- ríttassék, a másik az, hogy a perlekedők ne csak egy bírónak függjenek határozásától, hanem önnön megnyugtatásokra ügyeiket főbb ítélőszéken is megvizsgáltathassák. A perek folyamatának nem a bírói ítélet, hanem azon ítéletnek végrehajtása vet csak egészen véget, mert a kereső fél csak akkor jut követelése tárgyának birtokába, fáradozásainak célját tehát csak akkor érte el. Ugyanazért sok időre halasztani a végrehajtást annyit tesz, mint a per folyamatának hosszabbítása által az igazság kiszolgáltatását késletni, márpedig az országos kirendeltségnek itteni javallata csakugyan sok időre nyújtaná az ítéletek végrehajtásának teljesíthetését, mert az ítélőszékeknek új elrendelése után is bizonyosan sokkal számosabb leend a királyi táblát elfoglaló pereknek sora, mintsem hogy a feljebbvitt ügyeknek megvizsgálása rend és sor szerint legalább egy-két évekig ne késsék, és ez a perét nyerő felperesnek költséget is okoz, mert a birtokban maradott alperes feljebbvitt ügyének eldöntését nem fogja siettetni, a felperesnek kell tehát ügyére számos költségekkel felvigyázni, s avégett drága bérért ügyészt is tartani; de káros is lesz, mert sok időre terjedő várakozás után juthat csak keresetének óhajtott céljához. Továbbá ha figyelemmel tekintetbe vétetnek a vármegyék bíróságai előtt folyni szokott pereknek tárgya és érdeme, ha meggondoltatik, hogy ezen 126
