„Javítva változtatni”. Deák Ferenc és Zala megye 1832. évi reformjavaslatai - Zalai gyűjtemény 49. (Zalaegerszeg, 2000)

Zala vármegyének az országos kiküldöttségnek rendszeres munkáira tett észrevételei - IV. A törvénykezési tárgy (jogügyi munkálat)

törvények súlyát enyhíteni, mert az ilyen engedelmek mindenkor valóságos sérelmei a törvénynek. Ha pedig már a makacssági ítélet kimondatott, s a mentségek felhozására határozott idő elmúlt, a hozott ítéletet semminémű parancsolat meg nem változtathassa többé, mert a bírói hatalom sérthetetlensége ítélőszékeinknek minden más hatalom egyenes béfolyásától ment függedenségét megkívánja. Végre felesleges volna még azt is említeni, hogy a makacssági ítélet után is hatalmában álljon akármelyik félnek az elvesztett per birtokon kívüli megújítása, mert ha ez is tiltva volna, némely ügyésznek feledékeny gondadansága, sőt talán megvesztegetett részrehajlása pótolhatatlan kárt okozhatna sok perlekedőnek. Többnyire az említett 9. és 10. szakaszoknak minden egyéb javallatai ezen megjegyzések szerint módosítva, általában elfogadhatók.

A 11. s%akas%ra. A kifogásokról szóló 11. szakasznak hat első §-ai általában elfogadhatók, melyekhez még azt lehetne talán toldani, hogy nemcsak a követelő levélnek, hanem az idézésnek és felvételnek is olyan hibái, melyek azok világos értelmét el nem ölik, és csak mellékeseknek tekéntethetnek, a pernek leszállítását magok után ne vonják, hanem a felperes fél kérésére bírói tollal megigazíttassanak. Megtörténhetik továbbá némelykor az is, hogy az idéző esküdtek bizonyság levelei véleden hibából homályosak, és egyik vagy másik szükséges fő rész kimarad azokból, s általában hibás voltok miatt a pernek leszállítását okozzák; nehogy tehát a szegény perlekedők egy harmadiknak vigyáztalanságából eredő hibák miatt haszontalan költségekbe ke- vertessenek, szabad légyen ezentúl a bizonyság leveleknek, de nem magának az idézésnek alapos hibáit is pótolni, s a kifogást tévő alperes tartozzék a kezére adott idéző levelet támasztott nehézségének bébizonyítására elő is mutatni.

De már ezen szakasznak utolsó §-a, mely a haszonbérlőt a bérbeadónak bírói hatalma alól mind személyére, mind értékére nézve felmenti, ha csak egyébként is annak törvényhatósága alá nem tartozik, némely megjegyzéseket érdemel. Ugyanis köztapasztalás szerint a kisebb királyi haszonvételek kibérlői számtalanszor sem házzal, sem fekvő értékkel nem bíró nemtelen emberek, sőt gyakran zsidók, kiknek lakások vagy tartózkodások helye a haszonbérlésnek kiteltével minduntalan változik. Gyakran vesznek az ilyen haszonbérlők lakásaik körében bort, gabonát vagy marhát is hitelben a szegény köznéptől, gyakran az adás-vevésbéli szerződések pörös kérdéseknek tárgyaivá válnak, de nemegyszer kérnek fel készpénzt is a tehetősebb lakosoktól; ha már az ilyen haszonbérlőket minden efféle adósságért szolgabíró előtt kellene perrel megkeresni, némely szegény tehetetlen adózó kéntelen volna inkább igazságos keresetét feláldozni, mert a költséges pernek számas kiadásait előkeríteni nem tudná; megtörténhetnék az is, hogy a távozni akaró haszonbérlőt, ki talán távulabb vidéken kívánna sorsán javítani, vagy a haszonbért követelő bérbeadó, vagy más hitelezői tartóztatnák le a pernek kimeneteléig, mely sokszor csak azért is eltartana egy, vagy másfél esztendeig, letartóztatott haszonbérlőnek ellenkövetelései lehetnek, s ekkor annak minden szerencséje, minden reménylhető nyeresége, sőt gyakran élhetése is kockáz117