„Javítva változtatni”. Deák Ferenc és Zala megye 1832. évi reformjavaslatai - Zalai gyűjtemény 49. (Zalaegerszeg, 2000)

Zala vármegyének az országos kiküldöttségnek rendszeres munkáira tett észrevételei - IV. A törvénykezési tárgy (jogügyi munkálat)

előadni, úgy hogy az utolsó béírásban sem egyik, sem másik részről új próbákat felhozni szabad ne légyen, mert egyébként könnyen megtörténhetnék az, hogy az alperes a védelmére szolgáló legpontosabb próbákat utolsó békásához mellékelné, s akkor a felperes azokat vagy meg nem cáfolhatná, mert az utolsó felelet a természetnek egyszerű, de legigazságosabb alapon épült törvénye szerint mindenkor a perrel megtámadott alperest illeti; vagy ha felelne még is a felperes, just adna ezáltal ellenfelének egy újabb béírásra, s így a béírások számát meghatározó törvénynek port hama- rító jótéteménye ki volna játszva.

4- szer. Megtörténik gyakran az is, hogy a felperes, minekelőtte bíró elejbe vitte perét, törvényes megintés által kívánta célját érni követelésének, és csak a sikereden bírói megintés után fakadott költséges permozdításra; mivel pedig az ilyen meginté- sek után kezdett pereknél az alperes azon idő alatt is, mely a megintés, és a perkezdés között lefolyt, ügyének védelmére már előre készülhetett, éppen nem volna helyes és igazságos néki a per folytatására szinte annyi időt rendelni, mint azon alperesnek engedtetik, ki ellenfelének kezdendő törvényes lépését nem is gyanítva, csak az idéző levél által költetett fel nyugodalmából, törvény által kell tehát meghatározni, hogy ahol az felperes a pernek elkezdése előtt legalább egy fertály esztendővel ellenfelét minden, a követelésnek alapul szolgáló próbák hiteles közlése mellett bíróiképpen megintette, az ügy érdemének kimerítésére az alperes egy békással kevesebbet iktathasson perébe, mint egyébként jussa volna, mert az előre bocsátott bírói megintés által figyelmeztetve, minden ellenpróbáinak megszerzéséről jókor gondoskodhatott. A per érdemének kimerítését tárgyozó béírások előadására a per elfogadását megállapító bírói ítélet napjától kezdve szinte azon időhaladékok rendeltessenek, melyek a kifogásbéli béírások elkészítésére határoztattak; a felperesnek tudniillik mindenkor fél terminus, az alperesnek pedig fél terminus és egy törvényszünet, és ezen időhaladékokra is kiterjesztessék mindaz, ami a kifogások béiktatásához kívántató időhaladékok kezdetéről, végéről, elmulasztásáról és kiterjesztéséről itt feljebb mondva volt.

5- ör. Nehogy ezen új törvénynek az igazság gyorsabb kiszolgáltatására célozó rendelését némely pert vezető ügyészek alattomos mesterséggel, különösen a pertárból kivett pereknek magoknál tartóztatásával kijátszhassák, törvény által meg kell határozni, hogy minden ügyész a kezére vett pert azon napon, melyen a békásnak elkészítésére rendelt törvényes időhaladék elmúlik, a pertárba visszatenni köteleztessék, melyet elmulasztván, a határidőn túl tartóztatásnak minden napjára három nehéz mértékű márkát, azaz 12 forintokat folyópénzben tartozzék büntetésül fizetni, s ezen pénz egészen az illető bíróságnak, a vármegyéknél és királyi városoknál pedig a törvényhatóság házi pénztárának javára szolgáljon; és nem különös per által, hanem a másik félnek kérésére a letartóztatott pernek bírája által haladék nélkül megítéltetvén, a végrehajtás is tüstént, éspedig nem a perlekedő félnek, ki gyakran az egész mesterkedésben ártatlan, hanem a letartóztató vétkes ügyésznek értékéből telj esi ttessék; a

112