„Javítva változtatni”. Deák Ferenc és Zala megye 1832. évi reformjavaslatai - Zalai gyűjtemény 49. (Zalaegerszeg, 2000)

Zala vármegyének az országos kiküldöttségnek rendszeres munkáira tett észrevételei - IV. A törvénykezési tárgy (jogügyi munkálat)

itthon előbb évenként gyermekeik számára talán félre is tettek valamit. El lenne tehát ezen ítélőszékektől zárva a közép tehetségű nemesség, s éppen azok volnának abból kirekesztve, kik a vármegyék közhivatalainak nagyobb részét viselik, s így törvényes gyakoriságoknál fogva az ítélőszékek üres helyeinek bétöltésére legalkalmatosabbak. Igaz ugyan, hogy törvényeink rendelése szerint a vármegyék hivatalaira is csak jó bir- tokú nemeseket kell alkalmaztatni, de sokat méltán jó birtokának kell tartani mint itthoni tisztviselőt, ki háznépestől Pesten lakni gyermekeinek tetemes károsítása nélkül nem képes; ily terhes áldozatot pedig kívánni senkitől nem lehet. Vesztene ezen javallat mellett a hivatalra magát fáradozva kimívelő közép sorsú nemesség, de vesztenének magok az ítélőszékek is, mert sok alkalmatos férfiú lépne vissza, sok lépést sem tenne egy oly hivatalért, melynek egyéb terheit nem rettegné ugyan, de tetemes költségeitől méltán tartana; kisebb volna tehát a folyamodók száma, s így a válosztás is szűkebb határok közé lenne szorítva, ez pedig az igazság kiszolgáltatására nézve soha nem nyereség. A perlekedő feleknek könnyebbségét is emlegeti az országos kirendeltségnek javallata, de az új ítélőszékeknek Pestre által tételéből ezen említett könnyebbséget következtetni felette nehéz. A perlekedőnek legtöbb dolga vagyon azon ítélőszék előtt, mely perében az első bíróságot gyakorolja, az pedig kétséget sem szenved, hogy az ország négy kerületeiből Pestre utazni távolabb is, költségesebb is, mintha a perlekedő minden kerület kebelének amennyire lehet, közepében találja fel az ítélőszéket, de azon kívül is Pesten napokat, sőt heteket töltve, pereire felvigyázni sokkal több költséget és kiadást kíván, mintsem hogy azt sok perlekedő, ki eddig a kerületi táblán vagy maga ügyelt perére, vagy legalább gyakran megtekéntette azt, elgyőzhesse. Igaz ugyan, hogy a per fellebbvitel útján a hétszemélyú táblára mehet, s akkor a pesti költségek is előfordulhatnak, de sok per nem fog feljebb vitetni a kerületi táblától, sok perlekedő pedig az első bíróság előtt bőven kimerített perét, ha feljebb vitetik is, a felsőbb ítélőszék előtt személyesen sürgetni feleslegesnek tartja, Pestre tehát utazni nem fog. Igaz az is, hogy ha a kerületi ítélőszékek Pesten volnának, ugyanazon ügyész,271 ki az első bíróság- előtt folytatta valakinek perét, felvigyázna arra, a fellebbvitel útján is, de ha ez kevesebb költségbe kerülne-e, ha azon ügyész kettős fáradtságáért nem kívánna-e szinte annyi jutalmat, amennyit most a két ügyész öszve- véve kér, előre bizonyossággal meghatározni nem lehet. Továbbá tekéntetet érdemel a bírói ítéleteknek végrehajtása is. Ha a kerületi táblák, vagy az ezek helyett felállítatni javallott új ítélőszékek Pesten tartják üléseiket, a végrehajtásra kiküldött közbírónak Biharig, Máramarosig, vagy csak Sopronig, Mosonig is oly számosak lesznek úti költségei, s az utazásnak hosszas ideje miatt oly sokra megy napibére, hogy már magok ezen költségek némely szegény perlekedőt tönkretesznek, el lesz tehát tévesztve azon fő szempont, melyre az országos kirendeltség egyébként szorosan látszatik ügyel271 Értsd: ügyvéd.

104